136 éve született Csáth Géza
Százharminchat éve, 1887. február 13-án született Csáth Géza író, orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus, zenekritikus, zeneszerző, a Nyugat első nemzedékének tagja. Az ígéretes tehetség élete tragikusan ért véget.
Szabadkán, a mai Szerbia területén született Brenner József néven, értelmiségi családban. Édesapja, Brenner József előbb ügyvéd, később főügyész, édesanyja, Decsy Etelka tanítónő volt. Unokatestvére volt Kosztolányi Dezső híres magyar író, költő.
Életét nem kerülték el a tragédiák.
Alig nyolcévesen veszítette el édesanyját. Apja 1897-ben újranősült. Húgát, az ötéves szeretett Ilonkát, 1903-ban veszítette el.
Első írásával, ami zenekritika volt, 1903-ban debütált a Bácskai Hírlapban. Szépíróként egy évvel később, 1904-ben debütált egyik leghíresebb, A kályha című elbeszélésével.
Csáth pályaválasztása terén válaszút elé érkezett: az írói, az orvosi és a zenész pálya között kellett döntést hoznia.
1904-ben jelentkezett a Zeneakadémiára, ám elutasították a felvételi kérelmét, így Budapesten orvostanhallgató lett. A Zeneakadémia bár nem, de kortársai elismerték zenei tehetségét.
Eközben 1908-ban debütált első novelláskötetével, A varázsló kertjével, ami írói nevén, Csáth Géza néven jelent meg.
Magyar nyelvterületen elsőként ismerte fel Sigmund Freud jelentőségét. Szintén 1908-ban ismerkedett meg Freud Álomfejtés című munkájával, és az elsők között fordította a zsidó származású osztrák pszichiáter munkásságát.
1909-ben fürdőorvosként helyezkedett el Iglófüreden. Ugyanebben az évben október 30-án fejezte be sikeresen orvosi tanulmányait. November elsejétől a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Elme- és Idegkórtani Klinika gyakornoka lett. Eközben megjelent második kötete Az albíróék és egyéb elbeszélések címmel.
Életének egyik legfontosabb éve 1910 volt.
Ekkor sebészeti és szülészeti osztályon tevékenykedett. Ugyanebben az évben ért élete sötét fordulópontjához: tévesen diagnosztizálták tbc-vel, emiatt félelmében morfiumot használt. Ugyancsak 1910-ben fürdőorvosként praktizált az ótátrafüredi szanatóriumban, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Jónás Olgával. Kötelező kórházi gyakorlatait teljesítve 1910. május 3-án vehette kézhez orvosdoktori oklevelét.
A színházi életben is megismerték a nevét. Két darabját – A Janikát és a Hamvazószerdát – 1911-ben a Pesti Magyar Színházban mutatták be. Ugyanezen év nyarán Stószon fürdőorvosi praktizálása során írta meg Az elmebetegségek psychikus mechanismusa című művét, amit ma Egy elmebeteg nő naplója címen ismerünk. Még ebben az évben jelent meg Délutáni álom című kötete.
1912-ben fürdőorvosként dolgozott Stubnyán, és megjelent negyedik kötete Schmidt mézeskalácsos címmel.
Időközben a morfium rabja lett. 1913-ban megpróbált leszokni a szerről. Ugyanebben az évben Palicson volt fürdőorvos. Június 19-én megnősült, megismerkedésük után közel kilenc évvel feleségül vette Jónás Olgát. Októberben bevonult a Liget szanatóriumba, hogy leszokjon a morfiumról.
1914 nyarának elején Előpatakon nevezték ki fürdőorvosnak. A történelem közbeszólt: kitört a Nagy Háború, a nyár végén a IV. hadtest 3. sz. mozgó tartalékkórházának segédorvosává nevezték ki, a déli frontra került, ahonnan szeptemberben Galíciába irányították. A fronton rájöttek függőségére, emiatt felülvizsgálták. 1915-ben Budapesten az első honvéd gyalogezredhez került, de morfinizmusa miatt elküldték. Ennek ellenére orvosként dolgozott továbbra is, Földesen helyezkedett el. Az I. világháború közepén, 1917-ben felmentették katonai szolgálata alól, és Regőcére helyezték.
Egyetlen gyermeke, Brenner Olga Regőcén született meg 1918. október 6-án.
Eközben morfinizmusa egyre jobban eluralta. 1919 tavaszán édesapja gondnoksága alá került, és Baján kezelték, ahol többször megpróbált végezni magával. A hajdani tehetség, aki elmeosztályon kezdte gyakornokságát, immár páciens lett. Június másodikán megszökött a bajai elmeosztályról, és gyalog ment haza Regőcére, ahol ismét orvosként dolgozott.
Csáth rettegésben élt, azt hitte, felesége megcsalja, afelől is kételyei támadtak, hogy Olga az ő gyermeke-e. Feleségét június 22-én ölte meg. Magával is megpróbált végezni, sikertelenül. Visszakerült a bajai kórházba, szeptemberben a családja kérésére Szabadkára került.
Csáth Géza harminckét évesen, 1919. szeptember 11-én hunyt el, miután megszökött a szabadkai elmeosztályról, és Budapestre akart menni.
A szerb határon feltartóztatták, és a magánál tartott Pantopon nevű méreggel végzett magával.
Az 1980-as évektől megjelentek művei idegen nyelveken is. Napjainkban ismét nagy népszerűségnek örvend munkássága.
Szász János két filmet is készített irodalmi alkotásaiból: 1997-ben jelent meg A Witmann fiúk, ami az Anyagyilkosság című novellát dolgozza fel, valamint 2007-ben Ópium: Egy elmebeteg nő naplója című filmalkotás, ami az Ópium, valamint Az elmebetegségek psychikus mechanismusa című Csáth-írások alapján készült.
Csáth Géza egyetlen gyermeke 2014-ben hunyt el.
Nyitókép: OSZK