Négy éve hunyt el Tandori Dezső
Négy éve, 2019. február 13-án hunyt el Tandori Dezső magyar költő, író, műfordító, a Nemzet Művésze, a kortárs magyar irodalom egyik meghatározó alakja. A művész alapítótagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának (DIA). Munkásságát Kossuth- és József Attila-díjjal jutalmazták.
Tandori Dezső 1938. december 8-án látta meg a napvilágot Budapesten, tisztviselő család gyermekeként. 1957-ben, az érettségi után magyar–német szakon tanult tovább, amit sikeresen be is fejezett. Dolgozott nevelőtanárként, majd 1971-től szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként élt.
1967-ben megnősült. Felesége, Tandori (született: Nagy) Ágnes szintén író és műfordító.
Első kötete, a Töredék Hamletnek 1968-ban debütált, amivel azonnal berobbant az irodalmi köztudatba. Második kötete, az 1973-as Egy talált tárgy megtisztítása szintén nagy sikernek örvendett.
Költészete korszakalkotó volt. „Tandori a korszak költészeti megújulásának központi szereplőjévé vált; költészetének mind metafizikai mélysége, mind filozofikus játékossága újszerűen és felszabadítóan hatott” – írják róla a DIA-n.
A művész többféle irodalmi műfajban kipróbálta magát. Krimit közölt Nat Roid álnéven, valamint Hc. G. S. Solenard álnéven fantasztikus regényt.
Munkásságát 1978-ban József Attila-díjjal méltatták. Nem sokra rá visszavonult az irodalmi nyilvánosságtól, csupán publikációival volt jelen egészen a nyolcvanas-kilencvenes évekig.
Tandori rendkívül termékeny művész volt, több mint száz kiadvány – amiből 30 csak verseskötet –, valamint számos műfordítás fűződik nevéhez.
1994-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1998-ban alapítója, és haláláig tagja volt a DIA-nak. Szintén 1998-ban tüntették ki Kossuth-díjjal.
Nyolcvan éves korában, Budapesten érte a halál 2019-ben.
Felesége 2020. január elsején hunyt el hetvenhét évesen.
Nyitókép: képernyőkép, forrás: MMA