Kit (és miért) érdekel a magyarországi nyugdíj?

Újabb furcsa cikk jelent meg a napokban a mukachevo.net internetes portálon.

A cím látszólag semmitmondó és ártalmatlan: „Kevés az állampolgárság ahhoz, hogy nyugdíjat kapjunk Magyarországon – ott kell letelepednünk”. A továbbiakból megtudhatjuk, hogy a cikk az Ukrajna és Magyarország közötti egyezmény alapján járó nyugdíjellátás sajátosságaival foglalkozik az Ukrán Nyugdíjalap (PFU) Kárpátaljai Megyei Főhivatalának tájékoztatása alapján.

Az ukrán nyugdíjasok kérdéseire Olekszij Bolsakov, a külföldi nyugdíjak osztályának vezetője válaszol a PFU megyei szervezete részéről. A kérdések azonban meglehetősen sablonosak és kevéssé életszerűek. Például: „Ukrán nyugdíjas vagyok, megkaptam a letelepedési engedélyt az illetékes magyar hatóságoktól, milyen nyugdíjat fogok kapni Magyarországon?” Vagy: „Hogyan érvényesítsem a nyugdíjhoz való jogomat Magyarországon?” Ön magyarként valóban feltenné ezeket a kérdéseket egy ukrán hivatalnoknak, ráadásul egy ukrán portálon keresztül? Aligha. Netán az ukránok részéről volna ekkora az érdeklődés? Aligha.

Persze a dologban ezzel együtt sincs semmi rossz, hiszen az újságíró is találhat ki kérdéseket, de még a nyugdíjalap munkatársa is. A szakember válaszai egyébként mindvégig meglehetősen korrektek. Lássunk egy tipikus példát a furcsa kérdésre adott korrekt válaszra a cikkből!

„Nem titok, hogy Kárpátalja etnikai magyarjainak jelentős része élt »Az egyszerűsített honosítási eljárásról« magyar törvény nyújtotta lehetőséggel, és megszerezte a magyar állampolgárságot. Létezik-e ezzel kapcsolatban valamilyen »egyszerűsítés« a magyar nyugdíj intézésekor?” A válasz kellően kiábrándító: „Az említett törvény semmilyen befolyással nincs, s nem is érinti az Egyezményt (a két ország között érvényben lévő társadalombiztosítási egyezményről van szó – a szerk.), melynek értelmében a nyugdíj megítélésében nem az állampolgárság a kulcskérdés, hanem a polgár állandó lakhelye”.

A kérdés megint csak azért furcsa, mert nem egészen világos, miért egy ukrán szakembert keresnek meg az érdeklődők egy ilyen problémával. Annál is inkább, mivel a kárpátaljai magyarok döntő többsége tisztában van azzal, hogy az egyszerűsített honosítási eljárás nem a helyi magyar közösség áttelepülését, hanem a nemzetegyesítést szolgálja, ahhoz viszont a magyarországi nyugdíjnak semmi köze. Az egyetlen kínálkozó magyarázat az, hogy a kérdés és a rá adott válasz egyaránt az ukrán olvasókat célozta, akik bizonyára nem szándékoznak áttelepülni, viszont bizonyosan érdeklődnek a külföldi nyugdíjat érintő kérdések iránt, ha már egyszer a sajátjuk olyan, amilyen.

Érdekes a szakembernek a nyugdíjrendszer várható változásával kapcsolatos megjegyzése, melyet egy másik hozzá intézett kérdés kapcsán tesz: „Egyúttal meg kell jegyezni, hogy mára kész az aláírásra és az azt követő ratifikációra az Egyezmény Ukrajna és a Magyar Köztársaság között a társadalombiztosításról, mely a nyugdíjak arányossági elv szerinti megállapítását irányozza elő. Vagyis az említett szerződéstervezet aláírása és ratifikációja esetén Ön igényt tarthat az arányos magyarországi nyugdíj megállapítására azzal a feltétellel, hogy elérte a nyugdíjkorhatárt, s rendelkezik a magyarországi jogszabályok által előírt minimálisan szükséges biztosítási idővel.”

A mukachevo.net szerkesztősége ehhez fontosnak tartotta hozzátenni: „Érdemes megjegyezni, hogy abban az esetben, ha Magyarországon állapítják meg a nyugdíjat az arányossági elv alapján a volt ukrán állampolgároknak, akik külföldön élnek, olyan nyugdíjat állapítanak meg, amelyet ez az ember az idő alatt keresett meg, amíg Ukrajnában élt és dolgozott. És a PFU-n keresztül irányítják át a kifizetést a nyugdíjasoknak azoknak az országoknak a nemzeti valutájában, ahol ma élnek.

Magyarországról évente több mint 600 megkeresés érkezik az Ukrán Nyugdíjalap Kárpátaljai Megyei Főhivatalához a biztosítási idő igazolása és információkérés okán. Évente több mint 200 személy kérvényezi az ukrán nyugdíj folyósításának megszüntetését a magyarországi állandó letelepedéssel összefüggésben. Összességében ma közel 4000 Magyarországon élő nyugdíjas tett szert a maga biztosítási idejére Ukrajnában.

Emlékeztetőül: ma a minimális nyugdíj Magyarországon havi 28 500 forintot (100 euró) tesz ki.”

Mintha a szerkesztő azt sugallná, hogy hamarosan vége a jó világnak, amit az eddigi szabályozás szerint megállapított magyarországi nyugdíjak jelentettek, a magyar állampolgársággal sem jár automatikusan jó nyugdíj, s Magyarország egyébként is csóró, hiszen a minimális nyugdíj alig több mint az itteni, miközben az élet lényegesen drágább a kárpátaljainál.

Mielőtt még bárki azt hinné, hogy e sorok írója üldözési mániában szenved, felhívnám a figyelmet a cikk utolsó mondatára: „Részletesebben a magyarországi egyszerű emberek életének valóságáról »A kárpátaljai magyarok nem szándékoznak áttelepedni Magyarországra – ott elhúzódó válság van« című írásunkban olvashatnak.” Az írás a címmel összhangban azt igyekszik sulykolni, hogy Magyarország már nem az az ígéret földje, amely talán egykor volt, hiszen még a kárpátaljai magyarok sem vágynak oda. És ez megint csak olyan üzenet, amelyet nem magyar, hanem ukrán olvasóknak szántak.

Mindehhez tegyük hozzá, hogy a mukachevo.net ezen írásokat leszámítva csak elvétve foglalkozik akár szociális problémákkal, akár Magyarországgal – már amikor éppen nem az állítólagos magyar nacionalizmusról, irredentizmusról van szó. Ami pedig Kárpátalja másik három szomszédját, Romániát, Szlovákiát, valamint Lengyelországot illeti, azokról talán még ritkábban emlékezik meg.

A szóban forgó cikkre a nyugdíjakról így egyetlen ésszerű magyarázat marad: a csendes, óvatos, de módszeres lejáratás eszközével élnek ellenünk, magyarok ellen, minden alkalommal, valahányszor erre lehetőség kínálkozik. Aki kíváncsi a részletekre e jelenséggel kapcsolatban, az A Szekeres-jelenség című nemrég megjelent írásunkban olvashat bővebben a témáról.

Jobban belegondolva mégsem ez a furcsa szurka-piszka a legszomorúbb a mukachevo.net cikkében, hanem az abban szereplő borzasztó adat: csupán nyugdíjasokban mintegy 4000 főre tehető az ukrajnai-kárpátaljai emberveszteség az áttelepülések révén, akiknek a döntő hányada nyilván magyar. Hiába tudjuk, hogy a folyamat – egyelőre – megállíthatatlan, nehéz szembesülni a tényekkel.