A jel

„Ezért jelet tett az Úr Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.” (1Móz 4,15)

Amikor Kain és Ábel története kerül elém, mindig elfog egy torokszorító szomorúság. Kain iszonyú tette olvasásakor felmerül bennem a kérdés: hogyan fajulhatott el valaki addig, hogy féltékenységből, hamis kisebbrendűségi érzések miatt megölje a saját testvérét? Aztán eszembe jut, hogy ennél kevesebbért is öltek már embert, akár rokont is. Átvitt értelemben még a keresztyének is képesek olyan messzire menni, hogy haragjukban azt kívánják, bárcsak ne létezne az őket, vagy a nekik fontos embereket valamivel megsértő személy. Szavakkal, bizonyos viselkedéssel mi is ölünk, ha ezt nem is szeretjük beismerni. Megdöbbentő, hogy milyen mélységbe került az ember az első bűneset miatt és után…

Miközben lesújtottan gondolkodom Kain viselkedésén, beragyogja a szívemet az a csodálatos figyelem és szeretet, amivel Isten odafordul a „fejét lehorgasztó”, haragvó Kain, majd a gyilkos Kain felé. Isten jelet tesz Kainra, tehát még a büntetésében is védi őt, de nem azért, mert kisebbíteni akarja az elkövetett szörnyű vétket, hanem ezzel is kijelenti, hogy az ítéletgyakorlás, a büntetéskiszabás egyedüli joga az Istené (ezt ne tévesszük össze az emberi igazságszolgáltatás jogával!). Kain tovább élhet, látszólag szabadon, de Isten átka van rajta, és ez sokkal súlyosabb, mint amire gondolnánk.

Hogy pontosan mi volt a jel, amit Isten Kainra tett, azt nem tudjuk, de több vélemény is létezik a kérdéssel kapcsolatban. Maga a jel kifejezés az 1Mózes 4,15-ben a héber א֔וֹת‎ (’ōṯ), amely jelenthet óment, szimbólumot, figyelmeztetést, emlékeztető jelet, csodát stb. Ugyanez a héber kifejezés áll Noé és az özönvíz történetében is, amikor Isten a szivárványt jelként teszi az égre ígérete megpecsételéseként. És ez a szó szerepel Mózesnek a fáraó előtt bemutatott csodajelei során is. Van olyan vélemény, amely szerint a jel egy a Kain homlokából kinövő szarv volt (én a magam részéről ezt a teóriát nem osztom :)).

Az értelmezések szerint ez a jel azt hivatott tudatni a Kain körül lévőkkel, hogy ez az ember elkövetett valamit, ami miatt a Teremtő a bűnösnek is kijáró védelem alá helyezi. Ez egy figyelmeztetés arra nézve, hogy az elkövetett bűn többé ne történjen meg, hogy mások is tanuljanak az esetből. Sajnos ez nem valósult meg…

Ahogy olvasom ezt a történetet, egyre biztosabb vagyok abban, hogy mi mindannyian hordozunk magunkban Kainból valamit. Én magamra ismerek a hirtelen haragjában, amit ő hagy meggyökerezni a szívében, és ami aztán megrohasztja az egész életét. Magamra ismerek az engem egyébként felháborító hallgatásában, amikor nem válaszol Isten kedves kérdésére és intésére. Mindezek mellett viszont gyógyító balzsamként simogatja a lelkem a tény, hogy a miattam és értem is meghalt Úr Jézus Krisztus által nekem egy új, valóban csupa pozitív jelentéssel megtöltött jel van a homlokomon: a kereszt jele.

Sokszor elfelejtem, milyen méltóságot és valódi, áldott védelmet nyújtó jel ez. Sajnos nem vagyok benne biztos, hogy mások mindig látják rajtam ezt az új jelet, sőt meglehet, sokkal gyakrabban szenvednek az átvitt értelemben vett kaini jelemtől. De abban biztos vagyok, hogy itt és most újra elkezdhetek a krisztusi jelem szerint élni, és áldássá lenni mások számára. Krisztus jele a kereszt jele, a tiszta, érdek nélküli szeretet jele, amely nem fél feladni önmagát, ha ezzel a másik ember Isten szerinti javát szolgálja. Az életem nem a gyilkos, magamat többnek képzelő, arrogáns vagy éppen hamis kisebbrendűségi érzésből fakadó sátáni jel nyomása alatt van már, hanem a Krisztus által felszabadult helyes szeretet (Isten, embertárs és önmagam iránti) megélésére és gyakorlására élhetek.

Él az Úr, és Benne, Általa élek én is fél lábbal itt, fél lábbal odaát – kegyelemből.

Magyar-Angalet Katalin

Forrás: teso.blog