Már megint menetelnek

Bárki elolvashatja a zakarpattya.net.ua portálon a nacionalista Szvoboda párt kárpátaljai rendezvényeinek tervezett programját, melyekkel „Karpatszka Ukraina 74. évfordulóját” méltatják a hétvégén.

Az ünneplés három napig tart majd, vélhetően azért is, hogy a pártvezér Oleh Tyahnyibok és a Szvoboda parlamenti képviselői minél több rendezvényen vehessenek részt.

Az első érdekessége a programnak, hogy a rendezvénysorozat március 15-én Ungváron, a megyeszékhelyen kezdődött, s nem Huszton, Karpatszka Ukraina egykori „fővárosában” vagy a városhoz közeli Vörös-mezőn, az állami emlékműnél. Meglehet, az egyébként semmitől vissza nem riadó Szvoboda talán csak szerette volna elkerülni, hogy együtt kelljen ünnepelnie Huszton a jelenlegi kormánypárttal, amely szintén megemlékezéseket tart ezen a napon. Kétségtelen azonban, hogy a nagyszabású koncert és Avgusztin Volosin emlékművének megkoszorúzása azt a benyomást keltik, mintha éppen az volna a természetes, hogy Karpatszka Ukraina kikiáltásának évfordulóját Ungváron, Kárpátalja megyeszékhelyén méltatják, holott ez némileg félrevezető.

Ungvárnak, s úgy általában Kárpátalja alföldi részének ugyanis nem sok köze van Karpatszka Ukrainához. De hiába tanítják már évek óta az iskolában is, bárki meggyőződhet róla, a gyerekek többsége máig nincs tisztában azzal, hogy régiónk alföldi része, nagyjából az Ungvár–Munkács–Beregszász háromszög vonala mentén még 1938 novemberében, az első bécsi döntés alapján Magyarországhoz került. Ezért kényszerült az ukrán-ruszin vezetés, élén Volosinnal, Huszton berendezkedni. S csak ott, a beáramló galíciai emigránsok hatására jelenik meg a Karpatszka Ukraina kifejezés, s kiáltják ki ezen a néven 1939. március 15-én az ukrán mini államot a Csehszlovákiához tartozó Kárpátalja fennmaradt területén.

Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a Szvobodát már csak azért sem aggasztja különösebben az ungvári programkezdés, s hogy csak másnap, március 16-án ünnepelnek a Vörös-mezőn, mert szemmel láthatóan egész Kárpátalját igyekeznek behálózni rendezvényeikkel. Így például március 16-án este Beregszászba is eljutnak. Igaz, a programban ezzel kapcsolatban mutatkozik némi félreértés. A közlemény szerint ugyanis az esti órákban emlékeznek a Vérke-parti városban „Vaszil Hrendzsa-Donszkijra, Karpatszka Ukraina résztvevőjére és krónikására, aki a beregszászi ukrán gimnáziumban tanult és alkotott”. A programpont egyszerre több szempontból is zavarba ejtő, mindenekelőtt azért, mert a Máramaros megyei Ökörmezőn született és Pozsonyban elhunyt író soha nem járt gimnáziumba. Az első világháború után hároméves kereskedelmi akadémiát végzett a Wikipédia szerint. Élete legnagyobb részében banktisztviselőként dolgozott, a Karpatszka Ukraina kikiáltását megelőző időkben Ungváron, ahol a rendszerváltást követően emléktáblát is állítottak neki.

Kétlem azonban, hogy a Szvobodát ez a kis malőr elriassza a következő programponttól: „19.30–20.00 „Ünnepélyes felvonulás Beregszász város utcáin”. Tekintettel a késői időpontra valószínűleg ez is fáklyás felvonulás lesz, akárcsak az előző napi ungvári menetelés.

Igen, kérem, immár Beregszászban is felvonulást tervez az a párt, amely meggyalázza a vereckei honfoglalási emlékművet, és amelynek nem tetszik, ha intézményeinkre kitűzzük a magyar zászlót. A jelek szerint nem igényelnek különösebb ideológiát tetteikhez – ha nem adódik indok az ünnepi felvonulásra, legfeljebb majd teremtenek egyet. Tanítómesterekben nem lehet hiány, hiszen korábban a kommunisták is szerették a maguk szája íze szerint alakítani a történelmünket. A „történelemigazítást” már csak azért is könnyű elvégezniük a hágón túlról érkezett politikusoknak, hiszen a tősgyökeres helyi lakosság egy jelentős hányadának igen felületesek az ismeretei, nem tudnak róla például, hogy a fentebb vázolt okokból Beregszász soha nem volt Karpatszka Ukraina része, s jelentős részben Huszt és Vörös-mező hősei sem erről a vidékről kerültek ki.

Jó példa erre az újkori mítosz- és hagyományteremtésre a vasárnapi program egyik fő pontja. Alsókalocsán mellszobrot állítanak a galíciai származású Roman Suhevicsnek, az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) főparancsnokának, aki 1939-ben szintén részt vett a Karpatszka Ukraina körüli eseményekben, aki a Szovjetuniót megszálló német hadsereg ukrajnai alakulataiban teljesített szolgálatot a második világháború idején, s aki ennek ellenére – vagy talán éppen ezért? – 2007-ben megkaphatta az Ukrajna Hőse címet… A lényeg, hogy vasárnaptól a szobor immár Alsókalocsán is indokot szolgáltat a Szvobodának a rendszeres megemlékezésekre, a felvonulásokra, a menetelésre, akárcsak Beregszászban.

Idén a ránk szakadt hóförgeteg talán megakadályozza, hogy bárki különösebben látványos ünnepségeket rendezzen Beregszászban és környékén, hosszabb távon azonban nem számíthatunk arra, hogy az időjárás vigyáz majd helyettünk történelmünkre, hagyományainkra. Ezt csak mi magunk tehetjük meg.