Vasárnapi üzenet

„Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét.”

(Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 1, 5–6)

Kedves Olvasó! Nagy ajándéka az Úrnak az emberi beszéd képessége. Képesek vagyunk szavak kimondására, mondatok megformálására. Elmondhatjuk gondolatainkat, érzéseinket, és ezáltal megérthetjük egymást, közel kerülhetünk egymáshoz.

Mikor van ereje a szavainknak? Ha hitelesek, és nem hazudunk. A sok pozitívum mellett meg kell jegyeznünk, hogy rossz célra is használhatjuk szavainkat. Szavaink hitelessége attól függ, hogy életünkkel, cselekedeteinkkel bizonyítjuk-e, hogy a jót, amit mondunk, azt tesszük-e is. Mert a szónak csak akkor van ereje, ha cselekedetek bizonyítják igazságát. Nem véletlenül mondja Krisztus Urunk az evangéliumban: „a ti igenetek igen, a ti nemetek nem” (Máté 5, 37). Igen legyen a szó és a cselekedet terén is.

Pál apostol itt az evangélium erejéről beszél. Megjegyzi, nem csak szavakról és prédikációról van szó. Az evangélium nem csak beszéd. Az igét alátámasztotta a Szentlélektől kapott erő, és ez életeket formált a thesszalonikaiak között. A sokistenhitet felváltotta az egy Istenben s fiában, Jézus Krisztusban való hit. Megváltozott a gondolkodásuk és az életük. Bizalmuk, melynek eddig több forrása volt, most már csak Isten szeretetén alapult. Az apostol saját életének példájával törekedett arra, hogy megerősítse a Jézusról való bizonyságtételt, és ehhez a Szentlélektől kapta az erőt. Azt írja: „Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek.” Számára fontos volt, hogy ne csak szavai, hanem hétköznapi élete is hirdesse: én már a Krisztus megváltott gyermeke vagyok.

Egy barátom mesélte el, hogy mikor gyerek volt, hogyan tanította meg a nagymamája imádkozni, igét olvasni. Ez a nagymama bár sosem beszélt neki arról, hogyan lett Istenben hívő ember, mégis a hétköznapi élete, imádkozó lelkülete, megélt harcai szavak nélkül is tanúskodtak hitéről. Vajon mi odafigyelünk arra, hogy milyen nyomot hagyunk másokban lelki szempontból? Pál apostol azt írja: a ti érdeketekben teszünk így. Miattatok figyelünk oda a hiteles hívő életre, mert vonzani akarunk a Krisztushoz. Jaj nekem, ha az életem a keresőket, gyengéket nem vonzza a Krisztushoz, hanem taszítja őket! Jaj nekem, ha csak a szavaimban vagyok nagy keresztyén és nagy hívő, de nincs ereje a szavaimnak, mert nem hitelesek! Jaj nekem, ha már senki sem hihet szavamban!

A thesszalonikai gyülekezetről azt olvassuk, hogy a zaklatások ellenére nagy örömmel fogadták be az igét. Zaklatások közepette éltek, nem volt könnyű az életük. Zaklatottság, ingerültség, nyugtalanság, békétlenség – mintha csak a mai idők kórképe lenne, annyira benne élünk mindebben mostanában. Mégis a zaklatottságban, üldöztetésben is lehet örömmel fogadni Isten szavát. Sőt, talán épp a zaklatottság kell hozzá, hogy ne aranynak, pénznek és tárgyaknak örüljünk, hanem az Úr szavának. Ha örömmel ismernénk fel, hogy az Úr szava ma is erő, hisz itt van velünk a Szentlélek. Egy igehirdető mondta egyszer prédikációjában: a nyugati keresztyénség nagy tragédiája, hogy nem tudja örömmel fogadni már Isten szavát. Te hogyan fogadod? Hogyan fogadod, mikor bűnvallásra hív, mikor nehéz, mikor nem kedvedre való? Adja az Úr, hogy a mi életünk is tanúskodjon az evangélium erejéről! Ámen.

Gulácsy Dániel
munkácsi református lelkipásztor

Forrás: karpataljalap.net

Nyitókép: Kárpátalja.ma