Duzzog az UMDSZ

Orbán Viktor magyar miniszterelnök múlt heti beregszászi látogatásának egyik kellemetlen utózöngéje volt, hogy a kormányfői vizit programjából kimaradt Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) minden módszerrel igyekezett felhívni magára a figyelmet. A látogatás napján például óriásplakát hirdette Beregszász határában, hogy a miniszterelnök Budapestről jövet feltétlenül észrevegye: „Orbán Viktor, miniszterelnök úr, elég volt a NEMZETI KIREKESZTÉS RENDSZERÉBŐL!!! UMDSZ”.
Másnap, a szervezethez közel álló ungvári Kárpáti Igaz Szó közölte az UMDSZ elnökségének nyilatkozatát, mely a körítő szöveg ellenére elsősorban mégiscsak a mellőzöttség miatti sértettséget sugározta: „A fentiek fényében számunkra még inkább érthetetlen a magyar kormány Kárpátalja magyarsága vonatkozásában immár negyedik esztendeje gyakorolt diszkriminatív politikája. Nemlétezőnek tekinti az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget – s ezzel a kárpátaljai magyarság jelentősebb hányadát –, nem vitatja meg vele a fájó kérdéseket, eleve elzárkózik a kapcsolattartás minden formájától, amit Orbán Viktor miniszterelnök mostani útja is igazol”.
A közleményt természetesen a kárpátaljai ukrán nyelvű sajtó is ismertette. A mukachevo.net portál írása például A kárpátaljai magyarok az UMDSZ-ből megsértődtek Orbán Viktorra címmel jelent meg, tehát másnak is feltűnt a Gajdos István elnök szervezetének duzzogása.
Nem tisztünk kutatni, s főleg megítélni, hogy miként alakítja politikáját a határon túli magyarsággal a budapesti kormányzat, miután azonban az UMDSZ láthatóan ragaszkodik hozzá, hogy más bánásmódot érdemelne, talán nem ártunk vele, ha megvizsgáljuk elvárásuk jogosságát. Miután azonban képtelenség majd két évtized politikai történéseinek minden gubancát egyetlen írásban kibogozni, megpróbálunk egyedül a mostani esetből, azaz Orbán Viktornak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tett látogatásából következtetéseket levonni témánkat illetően.
Mindenekelőtt látnunk kell, hogy a magyar kormányfő nem állami vezetők , vagy valamely politikai-érdekvédelmi szervezet meghívására érkezett vidékünkre, hanem a beregszászi Rákóczi-főiskolát kereste fel. A látogatás célja a magyar kormány és az oktatási intézmény között létrejött elvi megállapodás aláírása volt, mely hosszú évek küzdelmei után várhatóan stabilizálja az utóbbi helyzetét, újabb lökést ad fejlődésének. Egy politikus vagy politikai szervezet meghívása erre az eseményre tehát csak akkor lett volna indokolt, ha tevékenységükkel hozzájárultak az oktatási intézmény létrehozásához, fenntartásához, megóvásához vagy fejlesztéséhez. Ott is voltak múlt pénteken az aláírási ünnepségen nagyon sokan azok közül, akik az elmúlt majd két évtizedben így vagy úgy részt vettek ebben a hatalmas munkában.
Az UMDSZ esetében azonban nehéz kimutatni bármiféle pozitív kapcsolatot a beregszászi főiskolával. Az oktatási intézmény alapítói például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ), a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) voltak, de az apró hatalompárti „magyar” szervezetek egyike sem támogatta az intézményt, s utóbb, miután „gyűjtőszervezetté” alakult, a Gajdos István mögé felsorakozó UMDSZ sem vett részt ebben a munkában.
Néhány évvel később, amikor 2003 táján kísérlet történt a főiskolának átadott egykori törvényszéki palota tulajdonjogának visszavételére, Gajdos István, aki akkoriban ugyanúgy hatalompárti parlamenti képviselő volt éppen, akárcsak most (bár más párt színeiben), azaz lehetett volna szava az ügyben, nem tűnt ki a főiskola védelmezői között. Sőt! A főiskola tulajdonjogának visszavételét szorgalmazó és az azt előterjesztő két beregszászi alpolgármestert éppen Medvigy Istvánnak (ma az UMDSZ megyei tanácsi képviselője) és Babják Zoltánnak (jelenleg az UMDSZ polgármesterjelöltje Beregszászban) hívták, igaz, akkor még ők sem ismerték fel a magyarság és a „magyar” szervezet, az UMDSZ fontosságát, hiszen az SZDPU(o) párt színeiben politizáltak. Mint ahogy akkoriban, legalábbis a 2002-ben csalással nyert parlamenti választásig maga Gajdos István sem volt tagja az UMDSZ-nek, és az SZDPU(o) színeiben, a Beregszászi Járási Tanács elnökeként csalta el a mandátumot a KMKSZ elnökétől. (A választási csalás tényét később az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete is alátámasztotta.) Csak miután parlamenti képviselővé lett, „döbbent rá”, hogy magyar, s vette át Tóth Mihálytól az UMDSZ irányítását. Nyilván azért is célszerűnek tarthatta, hogy a szervezet élére álljon, mert akkoriban kényelmesebbnek tűnhetett magyar lóról irányítani a KMKSZ-től átvett rendszereket.
A fiatalabbak kedvéért emlékeztetünk, hogy a magyar igazolványok, és a hozzájuk kapcsolódó kedvezmények rendszerét Kárpátalján az első Orbán-kormány hozta létre, az akkor még teljesen meg nem osztott kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezetével, a KMKSZ-szel. Ezt a rendszert 2002-es választási győzelme után a magyarországi szocialista-liberális kormány átadta az UMDSZ-nek.
Az oktatási-nevelési támogatás rendszerét a KMPSZ dolgozta ki Kárpátalján ugyanabban az időben, és ugyancsak ők bonyolították le az első pályázatot is. Miután a pedagógusok érdekvédelmi szervezetének akkoriban nem volt alternatívája Kárpátalján, 2002 után a magyarországi lebonyolítók addig nem folyósították az itteni magyar szülőknek a támogatást, míg az UMDSZ létre nem hozta, és be nem jegyeztette az ellenszervezetet, a KAMOT JA-t, élén Kocsis Máriával. Ezután elvették a KMPSZ-től a lebonyolítást, és attól kezdve az ellenszervezet folyósította kegyesen az anyaországi támogatást, igyekezvén politikai tőkét kovácsolni ebből is.
Egyébként a 2002-tőt követő nyolc évben minden kárpátaljai magyar szervezetnek létrehozták az ellenszervezetét, még a művészek egyesületének, az addig majd húsz éven át egységben működő Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának is lett UMDSZ-es alternatívája. Érdekes, hogy az akkori magyar kormánypártok kárpátaljai kegyeltjeinek mindez nem tűnt fel, annak idején nem tiltakoztak plakáttal és nyilatkozattal a szocialista-liberális megosztó politika miatt.
Ha már a múltnál tartunk, azt is jegyezzük meg, hogy a 2002 és 2010 közötti időszakban a magyarországi szocialista-liberális kormányzat és kárpátaljai szövetségesük, az UMDSZ jól érzékelhetően és finoman fogalmazva nem a beregszászi főiskolában látták a kárpátaljai magyar felsőoktatás jövőjét. Sőt! Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke múlt pénteken, az elvi megállapodás aláírása előtt mondott beszédében is felemlegette azt a 2007 nyarán rájuk zúdult általános oktatási minisztériumi ellenőrzést, amely kis híján az oktatási intézmény bezárásához vezetett. „A megrendelt ellenőrzés célja volt, mint utóbb a történelem kar később leváltott dékánjának (Volodimir Fenics – a szerk.) médiában megjelent írásából kiderült, a főiskola ellehetetlenítése, bezárása, a diákok és a magyarországi támogatás átirányítása az Ungvári Állami Egyetemre. Mindezt az együttműködést hirdető kárpátaljai magyarok egy csoportja kezdeményezte” – mondta el Orosz Ildikó, s nem nehéz kitalálnunk, hogy kikre gondolhatott. Ismeretes az is, hogy ugyanezen erők 2008 után az Ungvári Nemzeti Egyetemen magyar kart hoztak létre a beregszászi főiskola konkurenciájaként, ráadásul az akkori magyar kormányzat támogatásával. „Ugyan abból az alapból, a magyar állami alapból létrehozni valamit, majd annak a konkurenciáját, nem tűnik célszerűnek, ésszerűnek, hatékonynak, racionálisnak, piacképesnek, csupán kisszerűnek” – tette helyre a kerékkötőket a főiskola elnöke.
Akkor sem fájt az UMDSZ-nek a magyar kormány megosztó politikája, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2007-ben hivatalos ukrajnai látogatása alkalmával felavatta az OTP Bank fiókját Beregszász főterén, átellenben a főiskolával, de nem látogatott el a magyar oktatási intézménybe, pedig annak vezetése meghívta őt. Gyurcsány fő és egyedüli fogadója a kárpátaljai magyarság részéről akkor Gajdos István és az UMDSZ volt, a magyar kormányfő pedig nem magánlátogatáson, hanem hivatalos látogatáson tartózkodott vidékünkön, mégsem érdekelte az egyetlen kárpátaljai magyar felsőoktatási intézmény.
Hisszük, felesleges további érveket felhozni annak igazolására, miért nem tarthatta senki különösebben fontosnak meghívni az UMDSZ-t a múlt pénteki főiskolai ünnepségre sem Beregszászban, sem Budapesten. Idekívánkoznak viszont Orbán Viktornak a Kárpátalja hetilapnak adott interjújából azok a mondatok, melyekkel a miniszterelnök a KMKSZ és a Fidesz közötti stratégiai partnerség mibenlétét magyarázta. „Minden stratégiai partnerség azon áll vagy bukik, hogy a felek az élet nagy dolgait hasonló sorrend szerint rendezik-e el. Mert természetesen a nem stratégiai partnerekkel is foglalkozunk, az élet nagyon sok kérdésével, mint az üzleti élet, a gazdasági együttműködés, a határátkelés stb. mindig foglalkozni kell. De a KMKSZ és a Fidesz viszonya azért stratégiai természetű, mert mi azt a kérdést tesszük az első helyre, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy az itt, tehát Kárpátalján élő magyarok magyarok maradhassanak. Minden más kérdés csak ezután következik, és ez tesz bennünket stratégiai szövetségesekké.
Ha tehát az UMDSZ úgy érzi, ott a helye a tárgyalóasztalnál, amikor a kárpátaljai magyarság problémáiról van szó, jól tenné, ha nyilatkozatok és óriásplakátok pingálása helyett tettekkel igazolná az elkötelezettségét a magyar ügy mellett.