Brenzovics László beszéde Orbán Viktor miniszterelnök beregszászi látogatása alkalmából

Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Tannyelvű Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány (KMTF JA) elnökének beszéde Orbán Viktor magyar miniszterelnök látogatása alkalmából. Elhangzott Beregszászban, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán 2013. április 26-án:

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves vendégek!
Szívből örülök annak, hogy jelen lehetek a magyar kormány és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola közötti megállapodás ünnepélyes aláírásánál, s ugyanakkor végtelenül szomorú, hogy nem lehet itt közöttünk a főiskola alapító rektora, dr. Soós Kálmán, akit fiatalon ragadott el közülünk a halál, s aki ordító hiányt hagyott maga után.
A főiskola története példa. Példa a kárpátaljai magyarság élni akarására. A megkérdezése nélkül különböző országokhoz csatolt, megtizedelt, javaiból kiforgatott, értelmiségét több alkalommal is elvesztő közösség az első adandó alkalommal belefogott az önálló kárpátaljai magyar felsőoktatás megteremtésébe, pedig sem épület, sem tanári kar, sem biztos anyagi forrás nem állt rendelkezésre. S mégis bele kellett vágni. Mert ha akkor nem élünk a kínálkozni látszó lehetőséggel, akkor ma nem lenne önálló kárpátaljai magyar főiskola, önálló magyar felsőoktatás nélkül megrendült volna a kárpátaljai magyar tannyelvű oktatási rendszer, a magyarság megmaradásának fő pillére.
Hasonló példa értékű sorsa volt az épületnek is, ahol vagyunk. A monarchia idején törvényszéki palotaként szolgálta a magyar államot és polgárait. A csehszlovák érában bíróságként funkcionált, aztán laktanyaként és katonai gyárként használta a szovjet rendszer. A független Ukrajna idején romos állapotban várta a pusztulást, és lám, itt vagyunk, s az épület újra a magyarságot szolgálja.
A főiskola története a nemzeti összefogás példája, hiszen hiábavalók lettek volna a kárpátaljai magyarság erőfeszítései: az anyaország támogatása nélkül az intézmény nem maradhatott volna fenn. A legjelentősebb támogatást az első és a második Orbán-kormány idején kaptuk. Egyértelmű és vitathatatlan, hogy a két Orbán-kormány, a FIDESZ és a KDNP tette a legtöbbet a határon túli magyarságért. Gondoljunk csak a határon túli magyarokról szóló törvényre, a kettős állampolgárságra vagy éppen a határon túli felsőoktatás létrejöttére és megszilárdulására…! Ez mind-mind a FIDESZ és a KDNP érdeme. Köszönet érte!
A nemzeti kormány politikájának egyik központi kérdéseként kezelte, kezeli a határon túli magyarok ügyét. Tette ezt akkor is, amikor tudta, hogy nem származik belőle belpolitikai haszon. S tudtak segíteni ellenzékből is. Amint elapadtak az épület felújításának forrásai az intézmény vezetői Németh Zsolt segítségével a magyar önkormányzatokhoz fordultak, s az épület belső termei nagyrészt az ő támogatásukból újultak meg. Így ezen épület Beregszász főterén a város dísze, minden Kárpát-medencei magyar a magáénak érezheti. A nemzeti összefogás egyik legszebb határon túli eredménye.
Az elmúlt éveket, évtizedeket két szóval lehet jellemezni: küzdelem és építkezés. Soha, egyetlen pillanatra sem állt le az építkezés, amely nem csupán az épületek javítását, építését, az anyagi bázis fejlesztését jelentette, hanem a tanári kar építését, új szakok indítását és sok más dolgot. A magyar kormányzat itt jelenlévő tagjai, akik nevét nem akarom újra felsorolni, nap mint nap segítik e küzdelmet és építkezést. Köszönjük nekik!
A megállapodás rendkívüli jelentőségű. A magyar kormány anyagi támogatásával be tudjuk fejezni Kárpátalja egyik legszebb épületének felújítását. Egy új, kétezer négyzetméteres épületet emelünk az induló szakképzés számára.
A főiskolának azonban nemcsak barátai vannak, de irigyei és ellenségei is. A hajdan csendes Beregszász utcáin szélsőségesek tartanak fáklyás felvonulást magyarellenes jelszavakat skandálva, felgyújtják Petőfi Sándor szobrát. Üzletemberekből lett vezetőknek fáj a foga a főiskola vagyonára. A gyanús körülmények között meggazdagodott urak általában vették a diplomát, de tudást, toleranciát, műveltséget nem kaptak a papír mellé. Bajuk van velünk azoknak is, akik ezeket a diplomákat eladták nekik. A felsőoktatás jelentős része olcsó bazár színvonalára süllyedt, ahol minden eladó: a vizsga, a szakdolgozat, a diploma, a tudományos fokozat. A diákokra nem mint pallérozandó elmékre, nevelendő lelkekre tekintenek, hanem kizárólag mint pénzforrásra. Nem fogjuk megengedni, hogy e folyamatok begyűrűzzenek hozzánk. Nem adjuk fel önállóságunkat, autonómiánkat, elveinket. Bennünket igenis érdekel a magyarság és a kárpátaljai magyarság jövője. Madách Imre a következőképpen fogalmazott: „Megy-é előbbre majdan fajzatom, Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen, Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad, S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?” Ez a tét.
Közreműködés építkezésünkhöz, roppant jelentős támogatás ez az elvi megállapodás. Hitet és reményt ad. Köszönjük Miniszterelnök Úr!
Köszönjük mindenkinek, aki munkájával hozzájárult a döntés előkészítéséhez. A jeles szó ugyanaz marad: „Cum Deo pro Patria et Libertate!”
Köszönöm a figyelmet!

Beregszász, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, 2013. április 26.