124 éve született Szabó Lőrinc
124 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Szabó Lőrinc Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító.
Miskolcon született 1900. március 31-én. Édesapja Szabó Lőrinc mozdonyvezető, vasúti fékező, édesanyja Panyiczky Ilona, akinek ősei között kálvinista lelkészek és tanítók voltak. Nem sokáig éltek Miskolcon, előbb Balassagyarmatra, majd Debrecenbe költöztek, itt is folytatta tanulmányait. Iskolásként próbálkozott először műfordítással.
Az I. világháború alatt besorozták, így hadiérettségit tudott csak tenni. Budapesten előbb gépészmérnöknek tanult, majd pár hét után bölcsészkarra iratkozott át, de sohasem fejezte be tanulmányait.
1920-tól kezdve másfél évig alkalmi műfordítóként kereste kenyerét. Első verseit Babitsnak mutatta meg, 1920-tól elkezdte a Nyugat publikálni verseit. (Később megromlott a kapcsolata Babitscsal.) 1921 elején ismerte meg Mikes Klárát, akit még ugyanebben az évben feleségül is vett. Ugyanezen év nyarának végétől Az Est napilap munkatársa lett, itt dolgozott 1926-ig. 1927-ben a Pandora főszerkesztője volt. Ezután a Pesti Napló munkatársa lett, majd 1928-tól 1944-ig a Magyarország olvasószerkesztője volt.
1928-tól szerelmi viszonya volt Vékesné Korzáti Erzsébettel. (A kapcsolatnak a nő öngyilkossága vetett véget 1950-ben.)
A II. világháborúban behívták katonának. 1945-ben letartóztatták, amiből sikerült tisztáznia magát.
A negyvenes évek második felétől az irodalmi élet perifériájára szorult.
Első kötete, a Föld, erdő, Isten 1922-ben jelent meg, a következő egy évvel később, Kalibán! címmel. 1926-ban publikálta a Fény, fény, fényt és A sátán műremekeit. A Te meg a világ verseskötetét 1932-ben, 1934-ben adták ki a Különbékét, 1937-ben a Reggeltől estig. Egy repülőutazás emlékét. A Harc az ünnepért 1938-ban, újabb versválogatását 1940-ben jelentette meg, majd 1943-ban is, amelyben az összes versét gyűjtötte össze. A Tücsökzenét 1947-ben, újabb válogatását 1956-ban adták ki. Utolsó verseskötete A huszonhatodik év volt, ami életének utolsó évében jelent meg.
Tagja volt az Európai Irodalmi Társaság magyar tagozatának és a Magyar Mickiewicz Társaságnak, 1947-től pedig a Magyar Írószövetségnek.
Fontos műfordítói munkássága is. Magyar nyelvre ültetett többek között Johann Wolfgang von Goethe, Carlo Goldoni Heinrich von Kleist, Annette von Droste-Hülshoff, Molière, Jean Racine, Shakespeare, Adalbert Stifter, August Strindberg, Thomas Hardy, Guy de Maupassant és Theodor Storm művei közül. Műfordításai Örök barátaink 1941-es és 1948-as kötetében jelent meg.
1957. október 3-án hunyt el Józsefvárosban, a Gömöri klinikán.
Nyitókép: Rippl-Rónai József pasztellrajza, 1923-ból