Beregszász: választási célegyenes

Már csak tízen vannak versenyben a beregszászi polgármesteri székért – adta hírül tegnap a mukachevo.net. A portál a Beregszászi Territoriális Választási Bizottságra (TVK) hivatkozva azt írja, hogy kilenc induló az eredetileg bejegyzett 19-ből visszavonta a jelölését. Ez a mostani azért fontos állomás a választási folyamat szempontjából, mert a versenyben maradt tíz jelölt neve került rá végeredményben a szavazólapokra, melyeket már el is készítettek.
Érdemes ezen a ponton még egyszer végigfutni a június 2-i polgármester-választáson induló jelöltek immár letisztult névsorán. A magyar olvasó számára bizonyára az a legfigyelemreméltóbb, hogy bár a városban még mindig a magyar a legnagyobb lélekszámú közösség, a polgármesteri székre pályázók közül mindössze hárman magyarok. E három közül is csupán egy, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) színeiben induló Orosz Géza, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettese képviseli egyértelműen a kárpátaljai magyarságot. Sokak egybehangzó véleménye, hogy megválasztása esetén ő jelenthetné a változás kezdetét Beregszászban, ahol az elmúlt években egy folyamatosan a hatalomra összpontosító, önálló cselekvési szabadsággal és szándékkal nem vagy csak korlátozottan rendelkező vezetői-politikusi kontingens szilárdította meg a hatalmát, amely képtelennek bizonyult kezelni a város problémáit. Orosz Géza választási győzelmét sokan attól teszik függővé, hogy leküzdi-e közönyét és a politikából való kiábrándultságát a szavazópolgároknak az a rétege, amely nem kíván részt venni az egyes jelöltek javára állítólag máris előkészített szavazatvásárlásokban, ugyanakkor szükségesnek tartja az évek során igencsak lepusztult városban a gyökeres változásokat.
Ami Orosz legnagyobb ellenfelét, Babják Zoltán jelenlegi polgármester-helyettest illeti: ő névleg az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) színeiben indul a választáson, ám a hatalompárt, a Régiók Pártja (PR) támogatásával, s az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a hasonló esetekben rendszerint a farok csóválja a kutyát, azaz a PR a meghatározó fél a két párt kapcsolatában. Erre utal egyebek mellett, hogy miután Gajdos István, az UMDSZ elnöke, Beregszász előző polgármestere tavaly a PR listáján parlamenti képviselői mandátumhoz jutott, s ezáltal megüresedett a városvezetői szék, ez év elején váratlanul távozott posztjáról Bihari András, a Beregszászi Járási Tanács UMDSZ-es elnöke, akinek a helyére sokak számára váratlanul Knobloch Györgyöt, a PR politikusát jelölték. Egyes pletykák szerint ezt a békát azért kellett lenyelnie a Beregszászi Járási Tanácsban legnagyobb frakcióval rendelkező UMDSZ-nek, hogy megtarthassa a beregszászi polgármesteri tisztséget Babják Zoltán révén. A jelek szerint nem tenghet túl a bizalom a két koalíciós partner között, hiszen – megint csak a pletykákra hivatkozhatunk – Knobloch Györgyöt állítólag azért nem választotta meg tanácselnöknek a mai napig a képviselőtestület – holott az UMDSZ-frakció a jelölését még március elején támogatta –, mert Gajdos Istvánék arra várnak, hogy Babják Zoltán ténylegesen elfoglalja a beregszászi polgármesteri széket. Talán felesleges ecsetelnem, hogy milyen csekély súllyal eshetnek latba a város és a magyarság érdekei Babják Zoltánnál megválasztása esetén, ha pártjával együtt ilyen elkeseredett hatalmi harcokat kénytelen vívni.
A harmadik magyar jelölt, Balogh Ottó szintén pártszínekben indul, méghozzá a Kárpátalján hírhedt SZDPU(o) képviseletében. A Kucsma-korszak végének abszolút hatalomra törő politikai formációja persze a narancsos forradalom óta nem tekinthető befolyásos politikai tényezőnek, figyelmeztető jel lehet azonban, hogy sokévi hallgatás után az utóbbi időben ismét meg mernek jelenni a közélet színpadán.
Ami a fennmaradó hét ukrán nemzetiségű jelöltet illeti, magyar szemszögből egyetlen közös vonásuk talán csak az, hogy elsősorban az ukrán jelöltek szavazataira számíthatnak. Ebből a szempontból az egyik végletet Olga Bizilja, az Egységes Közép (JeC), a Viktor Baloga kreálta „kárpátaljai politikai erő” jelöltje jelenti, aki megnyilatkozásaiban rendszeresen utal a magyarokkal való együttműködésre megválasztása esetén. De nem feledhetjük, hogy a Baloga által képviselt politikai „pragmatizmus” nem akadályozta meg pártját abban sem, hogy a tavalyi parlamenti választások alkalmával együttműködjenek a nacionalista Szvobodával, s retorikájuk ennek megfelelően erőteljesen jobbra tolódott. Ennek fényében ugyancsak kétséges, hogy miféle együttműködésről lehet szó, s mennyire tekinthető megbízható partnernek ebben a tekintetben Olga Bizilja. Mindenesetre nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a legutóbbi önkormányzati választások alkalmával a JeC nem elhanyagolható számú szavazatot söpört be Beregszászban, s ezért a párt jelöltjét most is az esélyesek között tartják számon két fentebb tárgyalt vetélytársa mellett.
A másik véglet az ukrán jelöltek sorában természetesen a Vaszil Vovkunovics által képviselt Szvoboda, amely most sem hazudtolja meg magát, s folytatja küzdelmét Beregszász elukránosításáért. Esélye mindazonáltal ugyanúgy nincs a végső győzelemre, mint az ukrán pártok képviseletében induló társainak, akik vállalták a megmérettetést.
A beregszászi esélylatolgatások durván egy héttel a szavazás napja előtt meglehetősen egyhangúak. Számosan letargiába süllyedve figyelik a kampány híreit, mondván, hogy ha valóban a szavazatvásárlás dönt majd a polgármesteri szék sorsáról, ahogyan azt bizonyos újságok és internetes portálok sugallják, akkor nemigen van értelme elmenni szavazni. Néha egyenesen úgy tűnik, mintha egyesek kifejezetten erősíteni igyekeznének ezt a hangulatot.
Valójában a kérdés nem ennyire egyszerű. A korábbi választási tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a szavazatvásárlási kísérletek jellemzően ott igazán hatékonyak, ahol alacsony, de legalábbis nem kiugróan magas a választási részvétel, azaz ahol kevesen mennek el szavazni, illetve ahol szoros a végeredmény. Sok múlhat tehát azon, hogy a beregszászi magyar választók mekkora hányada érzi fontosnak leadni a voksát jövő vasárnap.
E sorok írója ráadásul úgy gondolja, hogy nem csak a választási győzelemre érdemes „hajtaniuk” a szavazóknak. Azoknak is a szavazást javasolnám, akik valamilyen oknál fogva nem hisznek a jelöltjük győzelmében, s ezért nem is tartják érdemesnek leadni a voksukat. Véleményem szerint annyi tisztátalan választással a hátunk mögött már csak azért is le kell adnunk a szavazatunkat, hogy megmutassuk annak a sok csalónak és szélhámosnak, aki visszaél a helyzetével, hogy nem vagyunk megvásárolhatóak, s akkor egy szép napon, amikor már elég sokan leszünk egy véleményen, feltétlenül győzni fogunk.