Beregszász újra csendes

Véget ért a beregszászi időközi polgármester-választás, így nekiláthatunk a mérlegkészítésnek.

Az előzetes adatok szerint 10 269-en mentek el szavazni vasárnap, mely a választópolgárok 51,63 százalékát teszi ki. Ez a választási hajlandóság némileg meghaladta ugyan az előzetes becsléseket, melyben sokan azt jósolták, hogy valamivel 50 százalék alatt marad majd a részvétel, ám összességében megfelelt a várakozásoknak, miszerint a szavazók közel felét hidegen hagyta a kampány, a politika.

Pedig a választási kampány „mozgalmasságára” igazán nem lehetett panasz, hiszen csak úgy repkedtek az egymás elleni vádak a két legesélyesebbnek tartott jelölt részéről. A sárlavinát az Olga Bizilját jelölő Egységes Középhez (Jedinij Centr) közel álló sajtó indította el, azt állítván, hogy a Vérke-parti városban megkezdődött a szavazatvásárlás Babják Zoltán javára, akit az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt (UMDP) indított, s a hatalompárt, a Régiók Pártja (PR) is támogatott. Ez utóbbit sem kellett félteni, mindjárt arról kezdett cikkezni a pártmédia, hogy Olga Bizilja számára is vásárolnak voksokat. Érdekes, hogy a város lakóinak egy jelentős része meg volt győződve ezeknek a híreknek a helytállóságáról. Az ügyben hivatalból vizsgálatot indító ügyészség azonban az ellenzék állításairól még a szavazás előtt megállapította, hogy azok nem nyertek megerősítést. Néhány minapi híradás arra enged következtetni, hogy az ellenzéki jelölt stábjával kapcsolatban a hivatalos vizsgálódásnak még lesz folytatása, az embernek mégis az a benyomása, mintha a politikusok, az igazságszolgáltatás, és maguk a polgárok is belefáradtak volna az efféle vádak következmények nélküli szajkózásába, s az ilyen esetek egyre kevésbé érik el a közvélemény ingerküszöbét.

Lényegesen nagyobb visszhangot keltett, amikor az egyik a PR-hez közel álló ungvári portál megpedzette, hogy a Beregszászi Territoriális Választási Bizottság (TVK) állítólag hiteles információkkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a városban „egy sor képviselőjelöltnek két különböző ország útlevele lapul a zsebében”. Elképzelhető, tudhattuk meg, hogy Babják Zoltánt kizárhatják a választási küzdelemből kettős állampolgársága miatt. Hasonló vádakat fogalmazott meg az írás Orosz Gézával, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) jelöltjével, illetve a szocialista Balogh Ottóval szemben is.

Mint várható volt, az ügynek nem lett folytatása, múlt pénteken azonban ugyanaz a karpatnews.in.ua újabb szenzációval állt elő: fénymásolatot közölt Olga Bizilja állítólagos magyar útlevelének fényképes oldaláról. Tekintve, hogy a portál semmilyen bizonyítékkal nem szolgált a másolat eredetiségére vonatkozóan, számítógépes programokkal pedig ma szinte minden manipuláció megoldható, felelőtlenség lenne máris állást foglalni az ügyben.

Annyi azonban bizonyos, hogy mindenképpen súlyos kérdéseket vet fel az eset. Ha ugyanis az útlevél valódi, akkor felmerül a kérdés, miként juthatott hozzá az ukrán nemzetiségű, magyarul gyakorlatilag egy szót sem beszélő Bizilja. Különös „zamatot” kölcsönöz az esetnek, hogy az elmúlt hónapokban a politikus pártja határozottan a kettős állampolgárság ellen foglalt állást. Ha viszont a bemutatott útlevél hamisítvány, arra a kérdésre kell választ keresnünk, hol a határ, meddig mehet el a politika a kettős állampolgárság kérdésének kihasználásában, s ezáltal a helyi magyarsággal szembeni nyomásgyakorlásban.

Bármi legyen az igazság, a két utóbbi hír mindenképpen történelminek mondható, amennyiben először fordult elő, hogy a kettős állampolgárság kérdését kampánycélokra használták fel Kárpátalján.

Ami a választás menetét illeti, az a szokottnál nyugodtabb volt, megúsztuk a komolyabb botrányokat. A hagyományos ravaszságok és szabálytalanságok persze most sem maradtak el. Sajtóbeszámolók szerint az egyik iskolában kialakított szavazókörzetben például mindjárt az igazgató irodájában vendégelték meg a megfigyelőket. Ez elvben tilos, csak hát mi értelme különösebben háborogni miatta, ha maguk a megvendégelt megfigyelők sem tették, holott tulajdonképpen azért voltak a helyszínen, hogy figyelmeztessenek a szabálytalanságokra.

A kampánycsend megsértésének minősül, hogy az egyik jelölt választási újságját vasárnap, tehát a szavazás napján dobálták be a beregszászi postaládákba. Miután a szóban forgó jelölt nem nyert, utóbb nincs jelentősége az esetnek, a polgárok egy része viszont örült az ingyen csomagolóanyagnak, amely ablaktisztításhoz is remekül felhasználható.

A legtöbb probléma a választási névjegyzékkel adódott, amely ezúttal is meglehetősen hiányosnak és pontatlannak bizonyult. A mai ukrán sajtóban olvashattuk annak a szavazónak az esetét, akinek a választási meghívóját a régi lakcímére kézbesítették. Amikor megjelent ezzel a meghívóval a szavazóhelyiségben, nem engedték voksolni, mondván, hogy a választói névjegyzékben szereplő cím nem egyezik a ténylegessel. Ezután felkereste a jelenlegi lakcíme szerinti szavazókörzetet, ám ott nem szerepelt a névsorban, így végül sehol sem adhatta le a voksát. Egy másik szavazókörzetben többen annak ellenére nem szerepeltek a választói névjegyzékben, hogy megkapták a meghívót.

Félretéve a tréfát, ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy Ukrajnában még mindig képtelenség európai mércével mérve szabályos választásokat tartani. Kétségtelen tény azonban, hogy a szavazás megtörtént, s máris ismertté vált a nem hivatalos végeredmény:

1. Babják Zoltán (UMDP) – 5547 szavazat (54,9 százalék), 2. Olga Bizilja (JeC) – 2314 szavazat (22,91 %), 3. Orosz Géza (KMKSZ) – 1136 szavazat (11,24 %). A választásokon induló további hét jelölt együttvéve sem kapott ezer szavazatot. Valamennyien ukrán pártok -egy kivétellel- ukrán jelöltjei voltak.

E sorok megírásáig egyik jelölt részéről sem kommentálták a választási eredményt, néhány észrevétel azonban szinte magától kínálkozik. A legfeltűnőbb, hogy Babják Zoltán jobb eredményt ért el, mint patrónusa és elődje a polgármesteri székben – Gajdos István. A parlamenti képviselővé avanzsált UMDSZ-elnök 2010-ben, a legutóbbi önkormányzati választások alkalmával mindössze 4313 szavazatot szerzett polgármesterjelöltként, mely a voksok 47,71 százalékát tette ki. Babják mostani jó szereplése azért furcsa, mert politikusi ismertsége elenyésző. Ráadásul a város nem fejlődött, inkább tovább pusztult a 2010 óta eltelt időszakban, végképp megmagyarázhatatlan tehát észérvekkel, hogy mitől nőtt mégis az UMDSZ, avagy a jelöltet ugyancsak támogató PR népszerűsége a választók körében.

A másik érdekes momentum az ukrán jelöltek, elsősorban Olga Bizilja várakozáson aluli szereplése. A JeC jelöltje 2010-ben még 2783 szavazatot kapott, amely akkor 30,97 százalékot ért. A mostani visszaesésnek számos oka lehet, egyértelműen bebizonyosodott azonban, hogy egyelőre Beregszászban magyarellenes politizálással nem hogy választást nem lehet nyerni, de szavazatokhoz se igen lehet jutni.

A harmadik számottevő eredményt elért jelölt, a KMKSZ színeiben induló Orosz Géza nagyjából megismételte két és fél évvel ezelőtti eredményét, amikor a 997 szavazat 11 százalékos eredményt hozott a számára. Jól látható, hogy a hatalmi pozíciók előnyét és a bőséges pártfinanszírozást egyaránt nélkülöző kulturális szövetség egy stabil maggal rendelkezik a városban, amelyre alapoznia lehet. A kérdés csak az, következetességük mikor hozza meg rég várt gyümölcsét?