Sötétség-világosság

„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”
(Zsolt 119,105)

Gyerekként féltem a sötétben. Nem szeretjük ezt bevallani, főleg a fiúk, de úgy gondolom, sokan érezték még velem együtt ugyanezt. Sőt, még most is, amikor nagyon sötét van és semmit nem látni, nem igazán érzem magam biztonságban. Olyankor erőt vesz rajtam a bizonytalanság, az óvatosság és a gyanakvás érzése.

Miért vált át gondolkodásunk hirtelen gyanakvó üzemmódba a sötétben? Talán ez egy természetes jelzése az agyunknak, talán szükségünk is van erre, hogy ne sérüljünk meg, legyünk kicsit elővigyázatosabbak.

A Biblia sokszor a sötétség képét használja, hogy fontos dolgokat megértsünk. Azt mondja a teremtés leírásakor, hogy a mélység fölött sötétség volt. Isten teremt világosságot, ő adja a fényt, a tájékozódást, a látást. És azt mondja rá: ez JÓ. Aztán az egyiptomi 10 csapásnál a 9. csapás három napos sötétség volt, és szinte ez volt a legkeményebb csapás, utána már csak egy van. Az Ószövetségben a poklot sokszor nevezik a sötétség birodalmának, ahol a sötét lelkek vannak, és ahova a sötétségben tévelygők kerülnek. Jézus kereszthalálakor pedig három órára sötétség lett a földön. Az Isten gyászol, a világ összes bűne pedig Jézusra terhelődik. Sötét és nehéz nap, ami számunkra fényt és lehetőséget ad.

És amíg a sötétségen töprengek, eszembe jut egy gyerekének: „rút volt, szívem sötét, de Jézus oda betért”. Nem csak kint, de bent is lehet sötétség. Jó, jó persze tudjuk, hogy mind bűnösök vagyunk, de most másra szeretném tenni a hangsúlyt. Arra, hogy a sötétség egy bizonytalan állapot. Ahogy az elején említettem, azért vagyunk bizonytalanok, mert nem látunk, nem tudunk megfelelően tájékozódni, és nem tudjuk, mi vár ránk. Ez a lelki sötétségre is igaz. Ha nem látom a helyes irányt, ha nem vagyok biztos a lépteimben, vagy homályos, sötét előttem az út, nem érzem magam biztonságban.

Hányan érzik magukat ilyen lelki sötétségben? Háború, betegségek, családi problémák, kapcsolati zűrök, kiközösítettség, magány. Nagy ma a sötétség belül is.
És látom a belső sötétségből fakadó bizonytalanságot, félelmet, tájékozatlanságot sokakban.

A Biblia azt mondja Jézusról: „A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát” (Ézs 9,1). Jézus pedig magáról mondja: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben.” (Jn 8,12). Az egyik kedvenc igém pedig a fenti Ige: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsolt 119,105). A sötétséggel és az ijesztő dolgokkal teli világban Jézus önmagát és az Igét világosságnak nevezi. Jézus és a Biblia segít tájékozódni, segít helyes irányt találni, segít eloszlatni a bizonytalanságot és félelmet.

Nem szeretem a bizonytalanságot. Én szeretek tájékozott lenni. Szeretek stabilan haladni előre.

Isten igéje sokszor bizonyította már nekem, hogyan mutatja a helyes irányt, hogyan kapok belőle tanácsot, válaszokat. Sokszor győzött már az ige emberek bölcsnek tartott tanácsaival szemben is. Sokszor győzött már saját nagy elképzeléseimmel szemben is. Én szeretek ebben a világosságban élni.

Balázs Antal

Forrás: teso.blog