Lévay József: Két ima

Reggel

Istenem! Az álom karjából kikelvén,
Hozzád emelkedik hálás szívem s elmém,
Hogy az éjszakának mélyén nem maradtam
S kegyelmedből ismét új napra virradtam.
Adj erőt ez új nap megújult tervéhez,
Bátoríts, ha lelkem csüggedezést érez,
A kísértetek közt segíts, hogy megállják
S örök menedéket csak benned találjak.
E napon is terjeszd áldásod a jókra,
A közel és távol hozzám tartozókra
S arra, kit leginkább vonz felém hűsége,
Az igaz szeretet édes köteléke.
Oh! Ne legyek soha kegyedből kizárva,
Hallgass könyörgésem rebegő szavára.

Estve

Már sötét éjszaka vesz körül engemet,
Pihenésre hajtom elfáradt fejemet;
Nem tudom, miképen fogad kebelére
A csapongó álom, a halál testvére.
Oh! Atyám, te virassz éjjel is felettem,
Őrző angyaliddal te állj őrt mellettem;
Őrizz a zaklató lelki háborgástól,
Engedj megújulást a megnyugovásból.
Könyörgök nemcsak a magam jóvoltáért,
Hanem szeretteim éjjeli álmáért,
Minden szenvedőért, kire sorsa bajt hoz,
A ki a sötétben te hozzád sóhajtoz.
Szent kezedre bízom nappalom’, éjjelem’,
Életben, halálban, Uram! Te légy velem.

Forrás: Lévay József ujabb költeményei, 1897

Nyitókép: dka.oszk.hu