Robbanó zselatint találtak Ausztráliában egy épület felújításakor
Egy nyugat-ausztráliai felújítás során talált robbanó zselatin nemcsak pánikot és a hatóságok gyors reagálását váltotta ki, hanem felidézte azt a korszakot is, amikor az aranymezőkön a robbanóanyag mindennapi eszköznek számított.
Robbanó zselatin egy felújítás alatt álló épületnél
Egy felújítás alatt álló iroda padlózata alatt bukkantak rá egy zsáknyi régi robbanóanyagra Kalgoorlie-Boulder városában, mintegy 600 kilométerre Perthtől keletre. A munkások egy jutazsákot találtak, amely régi robbanóanyagot rejtett. A rendőrség különleges tűzszerész egységet küldött a helyszínre, amely biztonságosan elszállította az anyagot.
A robbanó zselatin a 19. század végén kifejlesztett, ipari célú robbanóanyag, amelyet elsősorban bányászatban és kőzetrobbantásnál használtak. Alapja a folyékony nitroglicerin, amelyet kollódiummal vagy más stabilizáló anyaggal zselés állagúvá tettek, így kezelhetőbbé vált.
A robbanó zselatin nagy robbanóerejű, vízálló, ezért különösen alkalmas volt kemény kőzetek megbontására az aranymezőkön és más bányavidékeken. Ugyanakkor az idő múlásával instabillá válhatott: hő, nedvesség vagy bomlás hatására érzékenyebb lett, ami jelentős baleseti kockázatot jelentett. Emiatt a 20. század második felétől használatát és forgalmazását világszerte szigorúan szabályozták, majd fokozatosan kivonták a civil felhasználásból.
„Ez kifejezetten veszélyes”
A térség történetét kutató Tim Moore szerint a felfedezés komoly kockázatot jelentett. „Nem kell sok ahhoz, hogy működésbe lépjen” – mondta.
„Ha elöregszik, akkor kezdődnek az igazán nagy bajok, mert ez az anyag rendkívül instabillá válik.” – Moore szerint a robbanóanyagok birtoklását és használatát csak az 1980-as évektől kezdték szigorúan szabályozni. Korábban egészen más volt a helyzet.
Nobel robbanóanyagai az aranymezőkön
A történész elmondása szerint a robbanó zselatint a 19. és 20. század nagy részében szabadon megvásárolható volt Kalgoorlie üzleteiben. „Pult alól bárki megvehette. Minden rendelkezésre állt, ami ahhoz kellett, hogy valamit felrobbantsanak” – idézte fel.
A megtalált zsákon Alfred Nobel robbanóanyaggyártó vállalatának jelzése szerepelt. A cég jelentős beszállítója volt az aranymezők kereskedőinek, és hirdetései rendszeresen megjelentek a helyi sajtóban a 19. század végén.
Moore szerint a robbanó zselatin volt messze a leggyakrabban használt robbanóanyag az aranyásók körében. Olyannyira elterjedt volt, hogy számos történet maradt fenn a helytelen használat miatti balesetekről. „Gyerekek játszottak vele, különösen a gyutacsokkal, és gyakran elveszítették a kezüket” – mondta.
A szabályozás lassú szigorodása
Bár a veszélyek régóta ismertek voltak, a robbanó zselatin vásárlását csak a 20. század végén tiltották be teljes körűen. A korlátozások fokozatosan váltak egyre szigorúbbá.
A tapasztalt aranyásó, Mike Charlton szerint még azután is könnyű volt hozzájutni a robbanóanyagokhoz, hogy azok eltűntek az általános boltok polcairól. „Elment az ember a bányászati nyilvántartóba Kalgoorlie-ben vagy Coolgardie-ben, aztán besétált a robbanóanyag-raktárba” – mondta.
„Pont olyan egyszerű volt, mint bemenni a McDonald’sba és rendelni egy hamburgert.” Charlton szerint a robbanóanyagokat akkoriban mindennapi munkaeszköznek tekintették, nem közbiztonsági kockázatnak.
Nem kizárt, hogy maradt még robbanó zselatin
Charlton úgy véli, a szigorítások hátterében a szervezett bűnözés térnyerése és az 1980-as évek nagyvárosi robbantásos esetei álltak. „A helyzet gyökeresen megváltozott” – fogalmazott.
Ezután az aranyásóknak engedéllyel rendelkező robbantómestereket kellett megbízniuk, akik speciális járművekkel és engedélyekkel dolgoztak. Ez azonban sokak számára túl költségessé vált. „Nem érte meg a kockázat. Nem volt garancia arra, hogy az ember aranyat talál.”
Kalgoorlie-Boulder külvárosainak jelentős része egykori bányaterületekre épült. Moore szerint ritka az ilyen lelet, de nem lenne meglepő, ha további robbanóanyagok rejtőznének a föld alatt. „A régi aknákat egyszerűen lezárták vagy betemették. Senki sem takarította ki őket” – mondta. „Előfordulhat, hogy egész készletek maradtak hátra. Az emberek egyszerűen elsétáltak, és mindent ott hagytak.”
Forrás: mult-kor.hu