Kárpátalja anno: suba, a ruszinok téli viselete

A magyar népviselet meghatározó darabja volt egykor a suba, melyet a különböző tájegységekben másképp készítettek, hívtak és viseltek.

Maga a suba szó szláv eredetű, s a ruhadarab már a XIII. századtól szerepel írásos emlékeinkben. Nevezik még bundának, szűrnek is.

A néprajzi lexikon szerint „hosszúfürtű magyar juh szőrös bőréből készült, palástszerű, bokáig érő ruha”. Azt is megtudhatjuk a lexikonból, hogy a hétköznapi darabokat 5–7 bőrből, az ünneplőket 12–24 bőrből készítették. A zsákszerűen összevarrt bőröket elöl a nyakkivételtől végighasították, az alját pedig egyenesre vágták, és irhával körülszegték. Egyes fajtáit szőrével befelé fordították, és kívülről selyemmel és szövettel borították, míg a borítás nélküli báránybőr subák a pásztorok és a nép körében terjedtek el.

A suba igazi hazája az Alföld volt, de azért viselték a Dunántúl és Erdély egyes vidékein is.

És hordták a Kárpátok zord vidékének lakói, a ruszinok is. Köztük leginkább a szőrével kifelé fordított bunda terjedt el, melyet nemcsak báránybőrből, hanem kecskeszőrből is készítettek.

A Mai Nap 1939. március 25-i számában is olvashatunk a ruszinok subájáról: „Aztán itt van a ruszin szűr, vagy ahogy itt hívják, a »halina-suba«. Az alapanyaga kecskeszőr, rikítóan fehérszínű és vízhatlan. Hatvan-hetvenéves öregemberek vállukra dobva hordják a halina-subát, égőpiros szalaggal csokorra kötve a nyakukban.”

Az igen nagyméretű, vastag és jól takaró suba megvédte használóját a hidegtől, a széltől és az esőtől is. Nagysága miatt alakult ki a szólás: „suba alatt intézték”, azaz titokban, suttyomban. „Suba alatt törekedni a világ megváltoztatására, suba alatt politizálgatni nem méltó történelmi nemzethez, legfeljebb egyes meggondolatlan és nem mindig tiszta szándékú emberek vállalkozhatnak csak erre” – írják a munkácsi lap, Az Őslakó 1942. október 25-i számában.

De azt is szokták mondani: „Megfordította subája gallérját”, vagyis áruló lett.

A fenti felvétel Ungváron készült, és subát viselő ruszinokat ábrázol. A kép a Prágában 1923-ban kiadott Župa užhorodská, její přirodní a zemědělské poměry című könyvből származik. Az Ung vármegye természeti és mezőgazdasági adottságait bemutató kiadvány megtalálható a beregszászi Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltár állományában.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma