Biolekvár, bioszörp és mangalicasült

Tüzes Pál batári farmergazda nyolc évvel ezelőtt jelentkezett a magyar bioélelmiszereket minősítő szövetség pályázatára, és három év múlva termékei megkapták a bio minősítést. Biogazdálkodással öt éve foglalkozik. Először természetes alapanyagokból, természetes módszerekkel lekvárokat és szörpöket állított elő, majd 13 hektáros területen elkezdte a hungaricumnak számító mangalicák tenyésztését. Mára Európa-szerte nagy a kereslet az általa vezetett gazdaság biotermékei – az áfonyalekvár és az áfonyaszörp – iránt.

– Honnan jött a biogazdálkodás ötlete?

– Tizennégy gazdatársammal együtt pályáztunk a magyar bioélelmiszereket minősítő szövetségnél, hogy az általunk készített termékek megkapják a bio minősítést. Az eljárás kerek három évet vett igénybe, hiszen ennyi ideig kellett abszolút vegyszermentesen gazdálkodni egy földterületen, hogy az adott mezőgazdasági termék megkapja ezt a rendkívül komoly minőségi bizonylatot. Tizenketten levizsgáztunk, s hozzákezdtünk a biotermékek előállításához. Jelenleg rajtam kívül három méhész, egy-egy borász, gyümölcstermesztő és zöldségtermesztő termel biotermékeket. Öt éve folytatok biogazdálkodást, amelyben nagy jövőt látok. Lekvárok, szörpök készítésével kezdtem. Háromféle gyümölcsöt: fekete-, vörös- és tőzegáfonyát dolgozunk fel a Kárpátaljai Biolekvárfőző Kisüzemünkben. Később a belföldi piacon igény mutatkozott biohúsra is, és igyekeztünk a biotermékhez megfelelő állatot keresni. A mangalica ennek tökéletesen megfelelt.

– Mik a mangalica tartásának jellegzetességei?

– Egész nap legelnek vagy a vízben dagonyáznak, szeretik a vízinövényzetet, pótlásként reggel és este csöves kukoricát adunk nekik. Ha jó az időjárás és bőségesen van fű, akkor nem kell kukoricával etetni a kinn legelő állatokat. Ez egy félvad sertésfajta, ridegtartásban is lehet tartani, nem kell télen sem fűteni az ólukat, még akkor sem, ha épp akkor fial a mangalica, semmi bajuk nincs a kismalacoknak, melyek egyébként olyan csíkos hátúak, mint a vaddisznó malacai. A mangalicatenyésztést négy éve kezdtük, az első példányokat Magyarországról hoztuk be. Egy kocával és hat malaccal indultunk, mára 220 mangalicát számlál az állományunk.

– Mennyire vadak ezek az állatok?

– A mangalicák falkákba állnak össze. Ha nem ingerlik őket, akkor ők sem bántanak senkit és semmit. A kutyák viszont kifejezetten félnek tőlük. Előfordult olyan eset, hogy a vaddisznóéhoz hasonlóan nagy agyarakkal rendelkező kan kihasította a kutya oldalát.

– Kelendő-e Ukrajnában és Kárpátalján a mangalicahús?

– Nagy az érdeklődés a mangalica húsa és az abból készült különböző ételkülönlegességek iránt. Igyekszünk minél több helyen megismertetni ezt az ízletes és egészséges húst. A lekvárokkal, szörpökkel ellentétben a mangalicát nem visszük külföldre, kizárólag a belföldi piacon terjeszkedünk. Az a sláger, hogy egyben sütjük ki Kijevben, Lembergben és Kárpátalján a vásárokon és a fesztiválokon. Egyelőre csak megrendelésre sütünk ki mangalicát, mint tőkehúst és mint hústerméket még nem értékesítjük, holott nagy rá az igény, például nemrég két lembergi étteremlánc is bejelentkezett, hogy kellene nekik mangalicahús, de még nincs meg a húsipari termékek előállítására vonatkozó engedélyünk. Már elkezdtük a húsüzemünk építését, és reményeim szerint hamarosan az engedélyt is megkapjuk. Kárpátalján a közeljövőben szeretnénk egy bioboltot nyitni, de egyelőre még nem döntöttük el, melyik városban legyen. A bolt megnyitásáig a vásárokon, fesztiválokon nyílik lehetőség a mangalicahús megkóstolására. Külföldön nem értékesítünk mangalicát, mert egyrészt hatalmas a belföldi kereslet, másrészt a hús külföldre szállításához különleges engedélyekre van szükség, és a mangalica szállítása sem egyszerű.

– Mitől egészségesebb a mangalica húsa, mint a hagyományos sertésé, s melyek az önök specialitásai?

– Először is a zsírja sokkal egészségesebb, mint a sertésé, sokkal kevesebb koleszterint tartalmaz. A húsa át van szőve vékony zsírszövetekkel, azonban a mangalicahús is sokkal kevesebb koleszterint tartalmaz, mint a hagyományos sertéshús, és ez is az úgynevezett „jó” koleszterin kategóriájába tartozik. A zsírja szerintem élettani szempontból vetekszik az olívaolajjal. Például a világmárka spanyol Serrano sonkát a mangalica vagy a rokonfaj, a dúrok húsából készítik. Kárpátaljai Biolekvárfőző Kisüzemünkben van egy kóstolótermünk, amelyben a turisták megkóstolhatják a specialitásainkat, melyekben ötvözzük egymással a húst és a gyümölcstermékeket. Pecsenyehúsból göngyölt áfonyás húst készítünk, továbbá készítünk csülökpörköltöt, mangalicaszalonnát hagymával, füstölt mangalicasonkából és kolbászból babgulyást, desszertként pedig áfonyás-túrós porlós süteménnyel, mangalicahájból és szilvalekvárból készült hájas tésztával kínáljuk meg az idelátogató vendégeket, illetve a turistákat. Gyakran látogatnak ide turisták Magyarországról és más országokból. Voltak már vendégségben osztrák, holland csoportok is. Nemrég egy árvízvédelmi tanácskozásra érkeztek Kárpátaljára európai országok szakminiszterei, akik a kóstolóterembe is ellátogattak, valamint a mangalicák életének természetes közegét is megtekintették. Egy moldovai miniszternek megtetszettek a mangalicamalacok, és mondta, hogy neki is kellene egy az egzotikus állatfarmjára. De mivel repülőgépen érkezett, azt mondta, hogy két hét múlva visszajön érte autóval. Azt gondoltam, hogy tréfál. Két hét múlva felhív, hogy egy óra múlva itt lesz, fogjuk meg neki a malacot és fürdessük meg. Mondtam, hogy megfürdetni nem tudjuk, de a malac meglesz. Megérkeztek egy hatalmas terepjáróval, egy nagy ládát kibéleltek pelenkákkal, majd elvitték.

– Hol értékesítik a speciális biotermékeiket?

– Az áfonyalekvárokat és áfonyaszörpöket már öt éve szállítom az Európai Unió számos országába, és Ukrajnában is nagy a kereslet irántuk, csakúgy, mint az igen népszerűvé vált bioivólevek iránt. A négyszögletes lekváros- és a szörpösüvegeket speciális dizájnterv alapján Oroszországban gyártják, az ivólevekhez pedig Lengyelországból szállítják az üvegeket. Egy kijevi felvásárló cég szállítja a termékeinket Lembergbe és Kijevbe, mert egy egyszerű feldolgozónak, termelőnek nincs esélye arra, hogy bekerüljön az étterem- és üzletláncokba. Egy jobb üzletbe való belépéshez bekerülési pénzt kell fizetni. Újításaink is vannak, amelyekkel mindig az igényekhez igazodunk. Jelenleg például bodzalé gyártásával foglalkozunk, amelyből nem nagyon van az ukrán piacon.

Kárpátalja