Lelki fogyasztás

Megváltozott a világ. Egy olyan generáció nőtt fel, akik állandóan az online térben vannak, ahol pedig egyre több és több újdonság van. Mindig van mit görgetni. Néha kíváncsiságból, néha csak időtöltésként, unaloműzésként. Ma már az a jellemző, hogy ha nem köti le valami a figyelmünket tíz másodperc alatt, akkor görgetünk tovább, míg nem lelünk valami olyat, ami új, ami érdekes, ami vicces, ami megüti az érdeklődési küszöbünket.

Mondhatnánk, hogy nincs is ezzel baj, ma ilyen a világ. Pedig nagyon sok baj van ezzel. Az egyik ezek közül az, hogy a lelki életben is ezt gyakoroljuk, mert ezt szoktuk meg. Nem tudunk leülni és elcsendesedni, elmélyülni egy igében, várni arra, mit akar üzenni az Isten. Mindig valami új kell, de az is olyan legyen, ami nekünk jó, amit jó hallani. Ma már ha nem tetszik egy ige tovább lapozunk. Elkezdünk hallgatni egy istentiszteletet, de ha nem tetszik a lelkész vagy amit mond, tovább lépünk és keresünk valami olyat, amit jó hallani, ami szimpatikus, ami belefér az elképzeléseinkbe, a saját kreált vallásos kis világunkba.

De tudni és megélni két különböző dolog.

Lehet sok ismeretünk van Jézusról, ahogy ismerhetünk és tanulhatunk valakiről sokat, legyen az egy történelmi személy vagy egy híres ember, de ismerni személyesen valakit, teljesen más. S itt tévedünk el, amikor mindig csak az új üzenetre, mondanivalóra várunk, pedig valószínűleg azért nem mond újat nekem az Isten, mert még azt sem tettem meg, amire eddig lehet már ezerszer rávilágított az Ő igéje által.

Tudni valamit: csupán információ; megélni valamit: a valóság, melyben változom az ige által.

Neked milyen a kapcsolatod az Istennel?

Személyes? Van időtök beszélgetni és van ideje Istennek válaszolni?

Átformáló? Amikor érzed, hogy az ige átjár és megváltoztat, amikor élő és ható lesz az életedben az, amit olvasol, hallasz?

Talán egy ideje azt érzed, hogy nem kapsz választ, nem szól az ige? Akkor ma arra hívlak, hogy gondold végig, melyek azok az igék, tanítások, amelyeket az elmúlt időszakban hallottál, amire talán azt mondtad „ezt már tudom”, és kérdezd meg magadtól: teszem is?

Képzelj el egy mérleget, aminek az egyik oldalára kerül mindaz, amit tudunk Istenről, a kijelentéseiről, a rendelkezéseiről, a másik oldalára pedig a megélt igék, amikor tesszük is, beépítjük is az életünkbe azt, amire hív az Úr.

Neked hova billen a mérleg nyelve? Több a tudás, kevesebb a megélt valóság? Vagy egyensúlyban van a kettő?

Isten soha nemcsak információt akar átadni, hanem életet átformáló igéket ad nekünk, ami megváltoztat, ami új életre hív. De ehhez idő kell, és ehhez nem elég a felszínesség, ehhez a mélyre kell menni. Ahogyan a testünket, úgy a lelkünket is táplálni kell. Ahogyan Jézus is mondja:

„nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Mt 4,4).

Jézus nekünk önmagáról beszél és jelenti ki, hogy igazán Rá van szükségünk ahhoz, hogy életünk legyen:

„Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.” (Jn 6,51).

Kezd el még ma! Tölts időt az Úrral, és amire hív ma, azt mélyítsd el magadban! Azt az EGY üzenetet, amelyet talán olyan régóta nem a fejedbe, hanem a szívedbe akar helyezni az Úr.

Kardos Ágnes

Forrás: TeSó blog