A szeretet Istentől van

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet.

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.

1Jn 4,7-21.

 

Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. (1Jn 4,19)

Úgy nőttünk fel, hogy sohasem hallottuk, hogy szüleink mondták volna a bátyámnak, a nővéremnek, vagy nekem, hogy szeretnek. Pedig biztos vagyok benne, hogy szerettek. Egyszerűen csak valamilyen okból nehéz volt kimondani nekik ezt az egyetlen szót: „szeretlek”. Néhány évvel ezelőtt feleségemmel együtt elrepültünk Floridába, ahol édesanyám egy idősek otthonában élt. Elég beteges volt már, és szerettem volna még találkozni vele, megmondani neki, mennyire szeretem – talán utoljára. Megtettem, és örültem neki. Édesanyám valahogy kényelmetlenül érezte magát miatta, és csak annyit mondott: „Viszontlátásra”. Azt hiszem, még mindig nehéz volt számára azt kimondani, hogy „szeretlek”.

Mindennap odafigyelek, hogy a fiaim érezzék és hallják a szívemből és az ajkaimról is, mennyire szeretem őket. Tudniuk kell ezt. És nekem ki kell mondanom. Ezt a szót olyan kedves hallani és kimondani.

Isten a Bibliában mindenütt azt mondja, „szeretlek”. Az Ige kristálytisztán beszél Isten szeretetéről, amelyet megmutatott Jézus Krisztus odaajándékozásával. Isten soha sem szégyell beszélni arról, mennyire szeret minket.

Imádság: Drága Urunk, köszönjük, hogy szeretsz minket, egyetlen Fiadban, Jézus Krisztusban. Ámen.