Itthon van az Isten

Mennybemenetel napján azt ünnepeljük, hogy Krisztus nem kiemelkedett ebből a világból, nem sorsára hagyta mindenkori tanítványait, hanem elfoglalta az őt megillető helyet Isten mellett, az Atya jobbján, ahol minden hatalommal uralkodik a mi javunkra.

Krisztus Isten jobbján a helyére került, hogy az embert is a helyére tegye.

Mi folyamatosan keressük a helyünket, és boldog ember az, aki megtalálja, hogy hol várják feladatok és áldások. Azonban nagyon sokan feladják a keresést, belekeserednek a sikertelenségbe, mert ez nem könnyű vállalkozás. Kik vannak a helyükön manapság? – kérdezhetnénk. A sikeresek? A népszerűek? Akiknek nem kell aggódni a mindennapi kenyér miatt? Nem. Nagyon sokszor ők a legelveszettebbek. Isten szavának világosságában fény derül arra, hogy az lehet a helyén a világban, aki tudja, honnan jön és merre halad. Az egyházban élve tudjuk, hogy közös utunk Krisztus hatalmának teljessége felé vezet. Ezért nem vagyunk elveszve a gyülekezetben, nem vagyunk gazdátlanok a világban, mert a Világ Ura itt keres minket és itt talál ránk.

A mennybemenetelről úgy ír az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv, hogy Krisztus miközben beszélt, felemeltetett a tanítványok szeme láttára és eltűnt az ég felhőiben. Pünkösdkor látják meg a tanítványok, hogy Krisztus nem az elérhetetlen messzeségbe távozott az Atyához, hanem Szentlelke által közel van mindenkihez. Ezért az, hogy Jézus Isten jobbjára kerül, nem egy meghatározott messzi-messzi földrajzi helyet jelöl, hanem arra mutat rá, hogy Krisztus a Mindenható hatalmával uralkodik, ahogy a király képviselője is rendelkezett a király minden hatalmával az ókorban.

Krisztus az Atya jobbján uralkodik a mennyei lényeken és az emberi életet szétdobálni akaró hatalmakon. Ő az, aki megmutatta, hogy Isten sokkal több, mint egy személytelen hatalom, uralom vagy egy név. A mi zsákutcánk nagyon sokszor az, hogy ezeket keressük a világban, hogy számunkra Isten sem több, mint egy hatalmasság, egy titokzatos név, és nem látjuk meg, hogy Ő nem egy személytelen valami, hanem Valaki: Krisztus, aki kapcsolatba szeretne kerülni velünk.

A mennybemenetel ünnepének titka az, hogy aki Betlehemben értünk született, értünk uralkodik az Atya jobbján, és értünk van jelen a gyülekezet közösségében is. A jelenlévő Krisztussal, aki nem ment el, hanem mindenek felett feje az egyháznak, létrejöhet a közösség. Kereshetjük, mert megtalálható, követhetjük mert követhető, hihetünk benne, mert bizalmat ébreszt. Minden készen áll arra, hogy felvegyük a kapcsolatot: Ő már eljött az ajtóig és ránk vár, hogy kinyissuk az életünket előtte. Nem kell pusztán a történeti alakot keresni Benne, aki egyszer élt és mára már nem lehet őt elérni. Ő a mi jelenünkben játszik szerepet, mégpedig uralkodó szerepet, minden rajtunk uralkodó és uralkodni kívánó hatalom felett. Vele és nála van szabadság ezektől a hatalmaktól. És Ő az, aki teljessé tesz mindent, mindenekben.

A világunk jó és ragyogó világ, ha az ember nem vész el benne, ha a helyére kerül, de micsoda sötét világ akkor, ha elvész benne. Krisztus mennybemenetele és uralkodása Isten jobbján számunkra azt jelenti: élhetünk a világban anélkül, hogy elvesznénk benne, mert Isten felé haladva tanulunk járni. Élhetünk a világban, mert Isten örökségének dicsősége vár ránk. Szerethetjük a világot és egymást, hiszen szeretjük Krisztust. Örömet találhatunk a világban, mert tudjuk, ki uralkodik rajta.

Mennybemenetel ünnepén hálát kell adnunk azért, hogy az a Krisztus ül Isten jobbján, aki tudja, milyen embernek lenni. Most már van valakink odaát, aki ragaszkodik a földhöz. Hintázhat ez a föld veszedelmesen is, a kötél jól oda van rögzítve az örök partokon, jó kezekben van ott. Még van ideát és odaát, jelenvaló és eljövendő, föld és menny. Azonban tudjuk, ennek a két világnak egyszer eggyé kell válnia, amikor Jézus eljön ítélni élőket és holtakat. Amíg mindez megtörténik, ne legyünk tétlenek, hitetlenek vagy szeretetlenek. Legyen a munkánk, hitünk és szeretetünk ablak ebben a világban, amelyen keresztül mindenki ráláthat arra, Aki felé haladunk bukdácsolva, Aki közel van, Aki naponta vonz magához bennünket, Aki járni tanít a bizalom útján, és Aki használni kíván nekünk azzal, hogy Övé a világ, a hatalom és a dicsőség – most és mindörökké.

Laskoti Zoltán

Forrás: teso.blog