Elsőáldozás a Beregszászi Római Katolikus Egyházközségben
Minden egyházközség egyik legszebb és legmeghatóbb ünnepe az elsőáldozás, amikor a kis 8-9 éves hittanosok hosszú felkészülés után először járulhatnak szentáldozáshoz. Erre általában a húsvéti időszakban kerül sor, amikor a természet is azt sugallja, hogy egy új kezdet, egy új korszak kezdetén vagyunk és egy új lendülettel indulunk a jövőnk felé.
A beregszászi római katolikus plénánia kishittanosai már egy éve készültek arra, hogy szívükbe fogadják az élő Jézus Krisztust. Május 17-én végre eljött az a nap, amikor fehér ünneplő ruhában állhattak az oltár előtt és tiszta hófehér szívüket hozták el az Úr Jézusnak.
Az elsőáldozókat Béres Erzsébet hitoktató készítette fel a nagy eseményre. Az év során hitünk főbb állításait, parancsait vették át, Egyházzal, szentségekkel kapcsolatos tudást szerezhettek, melyből hét hittanos tett sikeres vizsgát: Bence Lívia, Jusztin Ádám, Tarpai Johanna, Markitán Anna, Ficáj Patricia, Homoki Hermina és Sipos Regina. A vizsgát szentgyónás követte, így váltak alkalmassá az első szentáldozásra.
A szertartás a gyerekek és Molnár János plébános atya bevonulásával kezdődött. A hittanosok édesanyjuk kíséretében vonultak az oltárhoz. A szülők egy égő gyertyát, az elsőáldozók pedig egy szál virágot helyeztek az Úr asztalához. Ezután a hittanosok egy-egy verssel és énekkel teremtették meg az ünnep meghitt hangulatát. A szentmise olvasmányait az elsőáldozók szülei olvasták fel. Majd a gyerekek megújították keresztségi fogadalmukat. A keresztségnél a szüleik tettek ígéretet, most viszont ők mondhatták ki az „igen”-t Krisztus követésére.
Szentbeszédében János atya az elsőáldozókhoz szólt.
„A legfontosabb, amire az Egyház ma a figyelmeteket irányítja, hogy a megnyitott tiszta szívetekbe az Úr Jézus Testében és Vérében valóságos szentsége által költözik. Azért készültetek erre az ünnepre, hogy méltó módon magatokhoz tudjátok venni azt, aki a legnagyobb Vendége életeteknek, aki a Legfőbb Pásztora mindannyiunknak. Jézus, a Jó Pásztor, velünk van a világ végéig és az Oltáriszentségen különleges módon kapcsolódhatunk Hozzá”, – mondta meggyőzően.
Az igeliturgia után következett az áldozati liturgia, amikor a szülők a szentáldozás előtt áldásukat adhatták gyermekükre. Áldozáskor a hittanosok térden állva készültek a szent pillanatra, majd meghatottan járultak az első szentáldozáshoz. Megilletődve, de örömmel telt szívvel fogadták Üdvözítőjüket szívükbe.
A szentmise végén János atya még egyszer szólt az ünnepeltekhez. Hangsúlyozta, hogy az első szentáldozás után fontos, hogy következzen a második, a harmadik, a negyedik, a sokadik, ezáltal az Úr közelsége kísérje végig egész életüket. Köszönetet mondott a szülőknek és a hitoktatónak a gyerekek felkészítéséért, a sok fáradtságért és odaadó munkáért.
Az elsőáldozási ünnepség fotók készítésével és az elsőáldozók köszöntésével ért véget.
Fehér Rita