Nagy Barbara, a gólkirály

A Kárpátalja településein lebonyolításra kerülő sportrendezvények gyakori résztvevőjének számít a Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének (BKSZ) elnöke által támogatott guti kölyök futballcsapat. Néhány évvel ezelőtt a csapat külön érdekességének számított, hogy soraiban Nagy Barbara személyében egy ifjú hölgyet is láthattak játszani a nézők, aki a csapat egyik legfőbb erősségének számított és sokáig az ifjúsági futballtornák többszörös gólkirálya is volt. Barbi jelenleg Magyarországon tanul, ám a sportot továbbra sem hanyagolja el. A karácsonyi szünidő idejére hazalátogatott szülőfalujába, így sikerült elbeszélgetnünk vele a fociról, tanulmányairól és terveiről.

Barbara elmondása szerint a focihoz fűződő szeretete már igen korán kialakult. „Olyan hatéves lehettem, amikor a szülőfalumban, Guton a házunk kapujában állva figyeltem az utcán focizó fiúkat – meséli. – A játékosok látták, milyen érdeklődéssel szemlélem a laszti rúgását, így odahívtak magukhoz focizni. Kipróbáltam és megtetszett. Olyannyira, hogy egyre gyakrabban szálltam be a játékba, s intenzív tréningbe kezdve szinte életelememmé vált a foci. A játékot a Beregszászi Magyar Gimnáziumba (BMG) kerülve sem hagytam abba. Mivel a gimnáziumban nemigen volt sportra alkalmas terület, ezért a guti kölyök focicsapatban játszottam. Nagy köszönettel tartozunk Sin Jóska bácsinak, a járási KMKSZ elnökének, aki legfőbb támogatónk és mentorunk volt. Vele az akkor hét állandó játékosból álló guti ificsapat eljutott a járás településein zajló sportesemények legtöbbjére, melyeken szép sikereket is arattunk. Így pl. 2010-ben a Mezőgecsei Lekvárfőző Fesztiválon és Szüreti Mulatságon megnyertük az első helyet, mégpedig igen szép gólaránnyal.” Barbi saját elmondása szerint mindig büszke volt arra, hogy a csapat egyedüli lánytagjaként a fiúk nem nézték le. „Teljesen egyenrangúnak tekintettek, de nem is szerettem volna, hogy kivételezzenek velem.”

Barbara néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy Magyarországon folytatja tovább tanulmányait. „A BMG 5. évfolyamának kezdetére már megért bennem az elhatározás, hogy ezt a tervemet megvalósítom – mondja. – A szüleimmel megbeszéltem a dolgot és ők is támogatásukról biztosítottak. Tanulmányaimat Budapesten, egy sportiskolában szerettem volna folytatni, mivel a fővárosban vannak a legszínvonalasabb intézmények. Végül az elképzeléseim kicsit módosultak, így 2011-ben a budapesti Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium tanulója lettem. Ám a focit nem hagytam abba: előbb a Hegyvidék SE sportegyesület női labdarúgóinak utánpótlás-ificsapatában, majd a Budapest Honvédban kezdtem játszani. Jelenleg is ennek a klubnak a labdarúgóival edzem.”

A beilleszkedés könnyen ment. „A lányok nagyon kedvesek voltak, és szinte azonnal befogadtak. A „közös nevező” rögtön megvolt, ami egy csapat esetében különösen fontos. Természetesen még kellett egy kis idő, amíg a közel húsz lánnyal összerázódtunk, de erre a későbbiekben adódott alkalom” – meséli.

Barbara elmondása szerint az edzések nagyon kemények. „Mivel elsősorban gimnazista vagyok, így sportra csak a tanulást követően van mód, de ezt igyekszem nem elhanyagolni. A csapatnak heti négy esti edzése van, de ezenkívül is próbálom megmozgatni magam, ahogy azt már a guti csapatban megszoktam. Maguk a foglalkozások a focivilágban megszokottnak számító gyakorlatokból – futásból, valamint az izomzatot és a teherbíró képességet erősítő gyakorlatokból – állnak.”

Felvetődik a kérdés: milyen táplálkozás ajánlott a sportolónak? „Természetesen elmagyarázzák, hogy a megfelelő erőnlét eléréséhez milyen életvitel ajánlott, s ezeket a tanácsokat én meg is fogadom. Ritka alkalmaktól eltekintve soha nem eszem „műkajákat”, inkább a természetes étkezést részesítem előnyben. Egyszerű, természetes alapanyagokból készült ételeket eszem, nem pedig felturbózott „energiabombákat.”

Az elmúlt néhány év természetesen emlékezetes eseményekben is bővelkedett. „A kint töltött évek egyik legemlékezetesebb sporteseménye egy Svájcban megrendezett egyhetes futballtorna volt, melyen több rangos külföldi csapattal mérkőztünk meg. Ez a hét az életemben azért is fontos, mert ez alatt az idő alatt jobban megismertem a többieket, és én is jobban be tudtam illeszkedni. Visszatérve a tornára: Svájcban igazi „honvédként” sikerült állni a sarat, így végül a dobogó második fokára állhattunk fel.” Barbi szerényen jegyzi csak meg, hogy ő lett akkor a torna gólkirálya: a meccsek során öt gólt lőtt.

Az elért eredmény mindenképpen dicséretes, főleg hogy a guti lánynak a sportra csak a tanulás mellett van ideje. „Néha kicsit nehéz összeegyeztetni a kettőt, de azért eddig még mindig sikerült elérni a kitűzött célokat” – mondja Barbara, hozzátéve, hogy kitartását és jellemét két példaképe, Ricardo Izecson dos Santos Leite, vagyis Kaká brazil futballista, valamint Cristiano Ronaldo portugál labdarúgó életpályája is ösztönzi. „Alázatosan játszanak, a meccseken nem kímélik magukat, s a gyorsaság és a mozgékonyság mellett az eszüket is latba vetik a gólokért. Olyan kombináció ez, melyet minden fiatal focistának érdemes tanulmányoznia, és azt a gyakorlatba is átültetnie.”

Barbi elmondja még, hogy a közeljövőben egy szlovákiai tereptúrán vesznek majd részt, húsvétkor pedig ismét egy svájci focitorna következik. Ami pedig a távlati terveket illeti… „Még két évem van hátra a gimnáziumban, s az eddigiekhez hasonlóan ezt az időt tanulásra használom majd fel, miközben a Honvédban is focizom. Hogy az érettségit követően mi lesz, ez a lehetőségek függvényében még a jövő titka, de fontolgatom a továbbtanulást, s a sporttal sem szeretnék szakítani. Tehát kicsit ez is, kicsit az is…”