„Tanulni kell a téli fákat…”

„… Ahogyan talpig zúzmarásak, mozdíthatatlan függönyök” – így kezdődik Nemes Nagy Ágnes egyik leghíresebb verse, aki nemcsak kiváló költő, hanem híres esszéista és az Újhold nevű irodalomtörténeti folyóirat szerkesztője volt. A huszadik század egyik legnagyobb költőnője 92 éve született.

Nemes Nagy Ágnes az egyik legtudatosabb költőnk, az „újholdasok” vezéregyénisége. A gondolatiság és a tárgyiasság jellemzi, ő maga nevezte el költészetét objektív lírának, amelynek lényege „bizonyos ellipszistömeg, mondom, a kihagyások tömege. Még ennél is sokkal fontosabb: az első személynek a kiemelése a vers központjából. Az a lírai »én« ezentúl másutt van. Sőt esetleg nincs is jelen. Másutt van a költői én, mint ahogy azt a romantika óta megszoktuk. Azután: lényeges itt a tárgyaknak – ez már sajátosan az objektív lírára jellemző –, a fogható, látható, tapasztalható tárgyaknak és helyszíneknek a fontossága a versben, amelyek tartalomhordozóvá válnak, továbbá áttételes személyeknek, bizonyos perszónáknak a jelenléte.”

Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947-1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyar tudomány és művészet, az irodalom nagyjaival együtt, mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy Weöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton, mintegy a háború szörnyűségeit feldolgozandó.

nna

Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit,Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből is készült fordítása megjelent.

A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott) versciklusát az „Ehnáton jegyzeteiből”-t.

Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett a MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes-emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A díjat először 1999-ben ítélték oda három személynek.

Forrás: Kultúra.hu