A Hangraforgótól a Búbos Kemencéig

Tiszaújlak irányából Bene felé utazva, egy jobb kanyar és mindössze két kilométer megtétele után egy különleges hagyományokkal, szokásokkal teli falucskában találja magát az ember. Sárosoroszit és lakóit ugyanis nem csupán hagyományokhoz való ragaszkodásuk teszi különlegessé, s nem csak neves szülötteiről, Gál Natália és Trill Zsolt színművészekről híres e kicsiny falu.

„Emelj duskót, szakadj meg…”

Sárosoroszi egyik különleges szokása a kongózás. Húshagyó kedden a fiatal fiúk elmentek azoknak a huszonéves lányoknak a házához, akik még pártában voltak, és nem volt komoly udvarlójuk. Ablakuk alatt ezt kiabálták: „Húshagyó, húshagyó, a lányokat itt hagyó!” Azok a lányok, akiket már többször is kicsúfoltak így a legények, sokszor elbújtak előlük a padlásra, s nyakon öntötték őket egy vödör vízzel, hozzátéve: „Emelj duskót, szakadj meg, te sem házasodtál meg!”

Megérkeztünk köszöntésedre

Ma is élő, különleges hagyománya Oroszinak a muzsákolás. Ez lényegében egy énekes köszöntő, amellyel a barátok, családtagok tisztelik meg a névnapját ünneplő személyt. Az első dalt egy személy énekli, a többiek csak megismételik a sor utolsó szótagát, szavát : „Eljöttek a muzsák neved tiszteletére,/éjjel is, nappal is kedvére./Kedvére mulasson, alig várja, köszöntse,/öntse az Úristen, betöltse./Töltse bé szívedet mennyei áldásokkal,/sokkal koronázzon, sok jókkal./Jókkal koronázzon, jókat láss mindenképpen,/épen juss egeknek egébe./Egeknek egébe lelked Isten dicsérje,/érvén muzsák versünk végére.” Ezt a dalt pedig már közösen énekelik: „No, ím sereg, ím jó estét köszöntésedre,/mi mindnyájan megérkeztünk tiszteletedre./Nahát, örülj, könnyed töröld, mosd le szemedről,/keserűség, szomorúság szálljon szívedről,/mivel neved napjára, szíved vágyórájára/egészségben, békességben virrad holnapra./Akár tél van, akár nyár,/kantus a bundába jár./Kantus alatt réz a pendely,/csak az a nagy kár.”

Ceruza, tű, marcipán

Pisták Ilonát röviden úgy lehetne bemutatni, hogy számos dologgal foglalkozott már életében, amihez kreativitás és tehetség szükségeltetik.

– Régóta foglalkozom már különböző kézműves dolgokkal. Mindig is nagyon bele tudtam élni magamat ezekbe. Így kapcsolódtam ki. Sokat rajzoltam, készítettem képeket, szemléltetőket, illusztrációkat az óvoda számára, kézimunkázok, szövök, s újabban tortákat készítek. A kézimunkázást édesanyámtól lestem el. 35-40 évvel ezelőtt tőle láttam azt is, hogy hogyan zajlik a szövés. Házi szőtteseket eladásra is készítettem. Még Hollandiába is vittek belőlük.

Fejlődés és változás

– Még fiatalemberként kezdtem el vőfélykedéssel foglalkozni – mesélte Juhász László. – Egy vőfély lediktálta nekem a verseket, s az évek során ez a dolog csak fejlődött nálam. Ezzel együtt változtak a követelmények, szokások is. Azelőtt például nem voltak játékok, csak különböző versek a kikéréshez, búcsúztatáshoz. Fokozatosan új dolgokat kellett becsempészni a szakmába. Ezért néhány évvel ezelőtt abba is hagytam. Viszont a fiam, ifj. Juhász László már kezdettől látta, hogy mit hogy kell egy vőfélynek csinálnia a lakodalomban, s ma már ő is ezzel foglalkozik.

Juhász László sokáig foglalkozott seprűkötéssel. Az ehhez szükséges cirkot pedig maga termesztette, dolgozta fel.

Kökörcsin és Gyöngykaláris

A sárosoroszi kultúrház vezetője, Mihók Erika a lehető legszélesebb körben és legszínesebb módon igyekszik munkáját végezni, élénkíteni, ápolni a falu kulturális életét. Ezen irányú tevékenységébe a néptánc, a folklór és a népszínház, sőt, a néprajzi gyűjtés is beletartozik.

– Tizenöt évvel ezelőtt kezdtem el folklórral foglalkozni. Akkor éreztem úgy, hogy fontos a néphagyományok felelevenítése. Nekifogtam, s elindultam a falu idős embereihez, hogy összegyűjtsem, amire még emlékeznek. Lejegyeztem például a szüreti mulatságok menetét, s már ez alapján történik nálunk ez az esemény. Különbözik más falvakétól, hiszen mi nem kosarat árverezünk, hanem harangot. Én vezetem a helyi népszínházat is. A kiscsoport a Gyöngykaláris nevet viseli, a nagyoké pedig a Kökörcsin Színtársulat. Ezzel népművészeti címet is szereztünk, amelyet minden harmadik évben sikeresen meg is védünk. A különböző csoportjaimban 7 éves a legfiatalabb, 26 a legidősebb tag. Az idősebbekkel ugyan már nehezebb foglalkozni, próbálni, mert tanulnak, dolgoznak, a kicsik viszont minden nap szívesen jönnének. Ösztönözni kell a gyerekeket, mert másként nem megy, nem foglalkoznak hagyományainkkal. Szerencsésnek érzem magam, amiért a helyi gyerekek akarnak is foglalkozni ezekkel a dolgokkal. Sokuknak már a szülei is jártak hozzám.

Mihók Erika foglalkozik már több mint 10 éve a falu betlehemes csoportjával is, amellyel már több alkalommal léptek fel különböző találkozókon, rendezvényeken is. Játékukat igyekeznek eredeti formájában megjeleníteni, hiszen ezt örökölték őseiktől. Emellett folyamatban van a sárosoroszi csillagforgató szövegének összegyűjtése is.

Mi viszi rá az embert?

Hiába Okszána otthona nemrég egy új, modern háztartásokban ma már nem épp szokványos bútordarabbal gazdagodott.

– Édesanyám is foglalkozott szövéssel, amikor gyerek voltam. Én is gyakran besegítettem neki, így tudtam, miből áll ez az egész. Csak valahogy nem vitt rá semmi, hogy nekikezdjek. Egészen 5-6 évvel ezelőttig. Elhoztam édesanyám esztovátáját, amit ő maga is az édesanyjától örökölt, s azóta szövök. Akad rá vevő is. A család turizmussal is foglalkozik, s a belföldről és külföldről érkezett vendégeink egyaránt nagyon kíváncsiak rá.

Kopjafa és díszlet

Bundovics Ambrus fafaragással és asztalosmesterséggel is foglalkozik 17-18 éves kora óta. Kezdetben asztalosműhelyben dolgozott, majd jött a faragás is. Az ő munkája a templomkertben található kopjafa, s a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (Illyés Gyula Színház) darabjainak több elemét is ő készítette.

A Gasztroangyal csalija

A Salánkról elszármazott László Árpád 13 éve készít hordókat. Családjában ez a mesterség már több nemzedék óta öröklődik, hisz ősei 1888 óta bodnárkodnak. Volt hát kitől tanulnia. Megrendelésre szokott boros, konyakos és pálinkás hordókat készíteni, belföldre és külföldre egyaránt. Csali hordóját (azért csali, mert egy csapból két ital, például pálinka és víz is folyik, így könnyű úgy berúgatni valakit, hogy magának csak vizet csapol az ember – itt a csali) bemutatta már Brüsszelben is. Sőt, az MTV Gasztroangyal című műsorának a közelmúltban Kárpátalján forgatott részében is látható volt. Több tanítványa is volt az évek során, de elmondása szerint kevesen maradnak meg e mesterség mellett, mert sokallják a munkát.

Hordó és vágódeszka a tanítványtól

Héder András egy László Árpád azon tanítványai közül, akik kitartottak, kitartanak a mesterség mellett.

– Öt évvel ezelőtt kezdtem el hordókészítéssel foglalkozni. Ma már itthon is dolgozom, de még mindig tanulom a mesterséget. Kezdetben csak a hordókba való csapokkal foglalkoztam, 2-3 évig. Ma már kisebb káposztáshordókat, vágódeszkákat, gyúrótáblákat, vödröket is készítek. Egy 40-50 literes hordó egy nap alatt elkészül. Egyedül dolgozom, beletanultam már a mesterségbe. Megrendelésre készítem mindezeket. Szeretném a boroshordó készítését is elsajátítani. Az másként megy, hisz annál például görbén gyalulódik a fa, nem egyenesen, mint azoknál, amelyekkel most foglalkozom.

Mi van a Búbos Kemencében?

A Búbos Kemence Hagyományőrző Civil Szervezet ötlete hat évvel ezelőtt született meg. Hivatalos bejegyzésére a közelmúltban került sor. Legfőbb célja a hagyományőrzés, a testvértelepülésekkel, Sárhidával (Magyarország) és Sáromberkével (Erdély, Románia) való kapcsolatok építése, továbbfűzése, kölcsönös látogatások, meghívások megvalósítása, rendezvények szervezése. A szervezet vezetője Hiába Okszána. Tagjaival gyakorta vesznek részt különböző rendezvényeken, fesztiválokon.

Dalban mondják el

A Hangraforgó Könyvtári Kör négy éve működik a sárosoroszi községi könyvtár keretén belül. Vezetője Gáti Gyöngyi. Leggyakrabban megzenésített verseket adnak elő (főként kárpátaljai költőkéit), de népdalok, gyermekdalok is megtalálhatóak műsorukban. Tagjainak létszáma 20 körül forog. Általában heti rendszerességgel gyűlnek össze a 6-16 éves fiatalok, de ha valamilyen rendezvényre, ünnepségre készülnek, akkor naponta találkoznak. A kör vezetője elmondta, hogy megalakulásuk célja a versek megszerettetése volt, s hogy igyekeznek minden rendezvényen jelen lenni falujukban. Így ők is megemlékeznek a sztálinizmus áldozatairól, az aradi vértanúkról, részt vesznek a költészet napi műsorban, s kedvelt fellépői a Sárosoroszi Mesemondó Versenynek is. A helyi iskola és a Járási Könyvtárhálózat vezetősége által támogatott csoporton belül gitár- és furulyaoktatás is folyik, amit a nem mellesleg zenei végzettséggel rendelkező könyvtáros-csoportvezető végez.

E hagyományaihoz ennyire ragaszkodó „sáros” kis falunak s lakóinak még sok-sok muzsákolást, s azt kívánjuk, hogy mindig legyenek olyanok, akik szép szokásait szívesen viszik tovább, s adják át a fiatalabb nemzedékeknek.

Akinek van kiegészítenivalója Sárosoroszi múltjához, jelenéhez, hagyományaihoz, értékes tárgyaknak, iratoknak van a birtokában, és azt szívesen megmutatná, jelentkezzen levélben szerkesztőségünknél.