A három szent főpap ünnepe

Három szent főpap – Nagy Szent Bazil, Hittudós Szent Gergely és Aranyszájú Szent János – emlékünnepét tartja január 30-án a görögkatolikus egyház.

Mindhárom püspök a negyedik században élt.
Nagy Szent Bazil a mai Törökország területén, Cezareában született 330 körül. Keresztény családból származott, nagyszülei Diocletianus császár uralkodása alatt szenvedtek vértanúhalált. Számos szentet – Nüsszai Szent Gergely, Szebasztai Szent Péter, Szent Makréna – tudhatott a családjában. Kiváló képzésben részesült, athéni tanulmányai alatt ismerkedett meg Nazianzoszi Szent Gergellyel. Meghatározó volt életében zarándokútja, mely alatt felkereste Szíria, Palesztina és Egyiptom kolostorait. Onnan hazatérve barátaival és testvérével, Szent Makrénával kolostort alapított, melyben a szigorú szerzetesi életforma – aszkézis, imádság és fizikai munka – mellett rendszeresen tanulmányozták a Bibliát. Öt évet töltött el a kolostorban, s ezalatt saját szerzetesi szabályzatot állított össze. Ezek bizonyos elemeit vette át a későbbiekben Szent Benedek, amikor elkészítette a bencés rend reguláját. 362-ben Bazilt pappá szentelték, három év múlva visszatért szülővárosába és Caesarea egyházmegye vezetője, majd 370-től püspöke lett. Folyamatos harcban állt az eretnek tanítást képviselő ariánusokkal, akik szerint a Fiú-Isten nem öröktől való, csupán az Atya-Isten „teremtménye”. Ezzel a tanítással nemcsak Jézus isteni voltát, hanem magát a Szentháromság tanát is tagadták. Bazil már nem élte meg a II. egyetemes zsinatot, amely lezárta az ariánus vitát, 379. január 1-jén elhunyt.
Kortársa, Hittudós Szent Gergely a kappadokiai Ariansban született, ahol atyja városparancsnok, később püspök lett. Gergely többek között Cezareában tanult, itt ismerkedett meg Nagy Szent Bazillal, akivel később Pontusban remete életet élt. Később pappá majd püspökké szentelték. Bazilhoz hasonlóan ő is felvette a küzdelmet az arianizmussal szemben, szavára sokan visszatértek az igaz hitre. Sok írás maradt utána, amellyel az igaz hitet tanította és védelmezte. Az utókor teológusnak, Istentudósnak nevezte el. 389-ben hunyt el.
Aranyszájú Szent János Antiochiában született 344 és 347 között. Tizennyolc éves volt, amikor megkeresztelkedett. Lemondott a világi karrierről, aszketikus életet élt és a Szentírás tanulmányozásának szentelte napjait. Kivonult a hegyek közé, hogy a szerzetesekkel együtt kemény vezeklés és virrasztás közepette szolgáljon az Úrnak, majd missziós tevékenységet folytatott. 380-381-ben szentelték diakónussá. Szemléletesen, képszerűen beszélt, ha kellett, maróan gúnyos is tudott lenni. 397-ben konstantinápolyi püspökké választották, megtisztította a püspöki udvartartást a fényűzéstől, szigorúan bánt a papokkal és a szerzetesekkel is. Ezért számtalan támadás érte. Theophilosz 403-ban összehívta a Tölgyfa-zsinatot, amely megfosztotta hivatalától Jánost. Számkivetésbe kellett mennie. A nép felháborodása azonban felülvizsgálatra kényszerítette a császárnét, s János visszatérhetett, de Eudókia császárné elhatározta, hogy megszabadul a kellemetlenkedő prédikátortól. A püspököt letartóztatták, egy Kukuszkusz nevű mezővárosba internálták. Közvetlenül a halála előtt, 407 szeptemberében érkezett meg Komanába, továbbindult, de öt kilométer megtétele után összeesett. Holttestét nagy ünnepélyességgel vitték vissza székvárosába.
Néhány száz év múlva, Szent Komnénosz Elek bizánci császár uralkodása idején nagy vita támadt a konstantinápolyi hívek között, hogy a januárban ünnepelt három főpap: Nagy Szent Bazil, Hittudós Szent Gergely és Aranyszájú Szent János közül ki a nagyobb. A vitát végül maguk a főpapok zárták le: álmában megjelentek Euchaita János metropolitának, és kifejezték, hogy ők Isten előtt egyformán nagyok. Rendeljen el ezért számukra egy közös ünnepet. Így 1084 óta ugyanazon a napon emlékezik meg az egyház a három szent főpapról.
Népi mondás is kialakult erre a január végi ünnepre: „A három püspök már betette a földbe a tüzet”. Eszerint hiába van odakint hideg, a föld már belülről felfelé melegszik. A régiek megfigyelték, hogy ezen a napon mindig nagy hóolvadás van. (Ahogy azt ma Beregszászban és környékén mi is megtapasztalhattuk.)