Az Úr karjaiban

Miután tehát elbocsátották a sokaságot, a tanítványok magukkal vitték Jézust, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában.

Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”

 

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. (Zsolt 46,2)

Hányszor volt már olyan, hogy este lefektettük a gyerekeinket a szobájukban, azután az éjszakai viharban átjöttek a mi szobánkba? Ilyenkor szorosan átöleljük őket, és hamarosan újra elaludnak. A gyermekek menedéket keresnek, olyan helyet, ahol tudják, biztonságban lehetnek.

A vihartól félő gyermekekhez hasonlóan, minket is gyakran megrémítenek az élet viharai. De számunkra is van egy biztonságos hely, egy menedék, hatalmas Istenünk ölelő karjaiban.

Az olvasásra kijelölt igeszakaszban, amikor Jézus és a tanítványok hajóba szállnak, szélvihar támad, és a tanítványok azt hiszik, el fognak veszni. Jézus azonban lecsendesíti a vihart. Jézus ugyanezzel a hatalommal ma is le tudja csendesíteni életünk viharait, és menedéket nyújt szerető karjaiban.

Imádság: Úr Jézus add, hogy hozzád forduljunk, hogy lecsendesítsd félelmeinket. Ámen.

Ha jön a vihar, biztonságban megnyugodhatunk az Úr karjaiban.

IMÁDKOZZUNK A GYERMEKEK BIZTONSÁGÁÉRT!