Városi tévé a közösségépítés szolgálatában

Személyes vallomással kezdeném: szeretem a lelkes embereket, akik még mindig tudnak nemes célokért lelkesedni, és tenni valamit közösségükért, egy olyan világban, melyben – sajnos – nem kevesen teljesen belesüppednek a saját személyes vagy munkahelyi problémáikba, minden gondolatuk személyes szűk kis világuk körül forog, egyáltalán nincsenek eszményeik, s számukra semmit sem jelentenek a közösségi értékek.

Valószínűleg azért szeretem lelkes honfitársaimat, mert én is tudok lelkesedni a szépért, a jóért. És nagyon tisztelem azokat, akik romantikus felbuzdulásból, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, szabadidejük egy részét feláldozva szolgálják a közösségépítés szép ügyét, mint például a nonprofit „Visk” Jótékonysági Alapítvány keretében működő, ugyancsak nonprofit Visk TV munkatársai, akik „civil” foglalkozásuk mellett, társadalmi munkában készítik a műsorokat.

Varga Sándor, az alapítvány elnöke négy évvel ezelőtt ajánlotta fel, hogy vállaljam el a tévé vezetését, amelyre én igent mondtam – indítja beszélgetésünket Becske Adrienn, a tévé „csapatkapitánya”, aki a vágói és a szerkesztői munka mellett, ha kell, operatőrként is tevékenykedik, ahogy munkatársai is igen sokrétű tevékenységet fejtenek ki, „beugorva” az éppen aktuális munkák elvégzésére.

– Korábban is szerettem – hobbiként – videózni, a felvett anyagokat megvágni, megszerkeszteni. Bacsi Zoltán operatőrünktől pedig megannyi technikai megoldást sajátítottam el, melyeknek azóta is nagy hasznát veszem – folytatja beszélgetőtársam. – Megjegyezném: korábban édesapám is foglalkozott – ugyancsak hobbiként – videózással, például megörökítette a még a közelmúltban is elterjedt helyi népszokást, a krécsennek nevezett tollfosztót, mely a fonóhoz hasonló összejövetel volt. S máig fennmaradt a református templom kertjében 1989-ben, elsőként felállított kopjafa felavatásáról, illetve a magyar tannyelvű középiskolánkban ugyancsak 1989-ben lebonyolított első karácsonyi ünnepségről készített felvétele. (S jó, is, hogy mindezek fennmaradtak, hisz’ kordokumentumokként őrzik a viski közösség közelmúltjának jelentős eseményeit… – Ú. G.)

Visszatérve az internetes oldallal (visktv.weebly.com) és Facebook-oldallal is rendelkező városi tévéhez, a munkatársak napi nyolcórás műsorblokkokat állítanak össze, melyeket a helyi kábeltévén tekinthetik meg a nézők, s döntően Felső-Tisza-vidéki, azon belül is főként viski rendezvényekkel foglalkoznak. A műsorokat napi három alkalommal adják le, reggel, délben és kora délután, hogy ha valaki az egyik adásról lemaradt, megtekinthesse az ismétlést. Egyik legfontosabb műsoruk a színvonalas komolyzenei hangversennyel egybekötött, kétnapos „Év embere” rendezvényről készített tudósításuk. A települést megmozgató, közösségszervező rendezvényről tudnunk kell, hogy azt a „Visk” Jótékonysági Alapítvány szervezi meg évről évre, melynek során anyagi haszonnal nem járó, de annál értékesebb, társadalmi megbecsülést tükröző Az év embere díjat vehetik át azok a személyek, akik az adott esztendőben a legtöbbet tették a Tisza-menti nagyközség lakóiért. Ottjártamkor is épp az ez évi rendezvényről készült műsor elkészítésével foglalkoztak a tévések, s módomban állt meglátni-meghallgatni, miként készítenek riportot a koncerten fellépett Csuprik Etelkával, Ukrajna érdemes művészével. S kellemesen meglepett, hogy az interjút készítő ifjú riporterhölgy, Váradi Enikő olyan természetesen, lámpaláz nélkül és profi módon interjúvolta meg a művésznőt, hogy bármelyik szerkesztőség hivatásos újságíróként, főállásban alkalmazhatná…

Tudósítunk a Felső-Tisza-vidéki magyarságot megmozgató Feltisza rendezvényről, a técsői Arany Ősz Kórustalálkozóról. A Viski Népzene-, Néptánc- és Kézművestáborról forgatott műsorunk mellett pedig a Tiszapéterfalvai Népzene-, Néptánc- és Kézművestáborról is tudósítottunk már – tájékoztat Becske Adrienn. – A technikai segédeszközöket az alapítvány biztosítja, akárcsak a gépjárművet a kiszállásainkhoz – ha éppen mód van rá. Amennyiben valamilyen közbejött akadály miatt erre nincs mód, a saját gépkocsinkkal utazunk ki a rendezvényekre. S természetesen tudósítunk a helyi egyházi és kulturális eseményekről: istentiszteletekről, iskolai kulturális rendezvényekről, népdaléneklési, illetve hittanos szavalóversenyről, Mikulás-napi ünnepségekről, falunapokról. Köszöntőket is készítünk. Nemrég felvettük a magyar középiskola médiaszakkörének március 15-i rendezvényét, az ukrán középiskola Valentin-napi, illetve március 8-i ünnepségét, valamint a Tarasz Sevcsenko születésnapjáról való megemlékezésüket…

Mennyi időbe telik, s mennyire nehéz egy-egy műsor megszerkesztése? – érdeklődöm.

Kisebb rendezvényekről kettő, nagyobbakról két-három kameraállásból készítünk felvételeket, s igen időigényes a műsorok végignézése a különböző kameraállásokból, akár egy hétórás anyagé három állásból, illetve a kamerák felvételeinek az összevetése – magyarázza a tévé „csapatkapitánya”. – A vágás során pedig három-négyórás műsort kell készíteni egy hétórás anyagból. Három-négyórás koncentráció alatt az emberi szem is elfárad, de a „civil” munkám mellett nem is tudok ennyi időt tölteni a szerkesztéssel, vágással, csak napi egy órát tudok rászánni a dologra, így hosszú ideig elhúzódik a műsorszerkesztés. De mindezek mellett is szeretem a tévénél végzett munkámat, akárcsak a kollégáim. A lelkesedés visz előre minket, s még nagyon sokáig szeretném végezni az itteni munkámat.