A nap verse: Tárczy Andor: Már csak maradok

Rovásnyi csak az életem,
Strigula az időfán.
Rügyez és terem még a fejfám?

Már csak maradok bohócnak,
Emberséget csenőnek.
Évek emlőjén csecsemőnek.

Már csak maradok szófenő,
Vers-galambokat bocsátó.
Hamuba sült pogácsát rágó.

Buta tabukat meghágok.
Maradok szélkiáltó.
Örökké alva- s ágyrajáró.

Forrás: Tárczy Andor: Tegnapután, Tárogató Lap- és Könyvszerkesztőség, Ungvár, 1995