„…Soha nem gondoltam volna, hogy elindulok egy ilyen versenyen”

Ugyanis a Magyarország Szépe versenyben egy kárpátaljai döntős is volt: Tüzes Gréta. Az egyik nap még gyakornokoskodott, készült az államvizsgájára, másnap a kifutón, a kamerák előtt találta magát. Versenyben töltött idejéről, élményeiről, tapasztalatairól beszélgettünk.

– Nagymuzsalyban nőttem fel. Most fogom betölteni a 21. életévemet. A Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban érettségiztem.

Vidnyánszky Évike néni színjátszó csoportjában 12 évig aktíván színjátszottam, szavaltam és minden fakultatív programon ott voltam, ami színpadhoz kötődött. Nagyon érdekelt az újságírás. A felvételi előtt jöttem rá, hogy valamilyen kommunikációval kapcsolatos szakmában tudom elképzelni a jövőmet. Számomra egyértelmű volt, hogy Magyarországon fogok továbbtanulni. A Kodolányi János Főiskolán kezdtem el a tanulmányaimat. Ez egy gyakorlatias, saját stúdióval rendelkező főiskola volt és a TV2 Akadémiával is szerződésben állt.. Nemrég diplomáztam le. Jelenleg rendezvényszervezéssel foglalkozom Budapest egyik legelegánsabb éttermében.

– Bonyolult történet. Voltak korábban kisebb-nagyobb modell munkáim, és ezek mind bebizonyították, hogy ez nem az én világom. Nagyon szeretem nézni mint külső szemlélő. Mind a szépségversenyek, mind a divat, a modellipar nagyon érdekel, csakúgy, mint a legtöbb lányt. De annyira nem éreztem soha magaménak a szépségipart. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen versenyen elindulok, és a mai napig nem értem.

Dolgoztam egy rádiónál, ahol az egyik műsorvezető korábban már volt zsűritag ezen a vetélkedőn, és mindig bíztatott, hogy jelentkezzek. Ahogy megismert, ő is észrevette, hogy ez nem az én világom. Elmondta, hogy kapcsolati tőke kialakítására ez egy nagyon komoly lehetőség, mert a versenyzőknek nagyon sok interjút kell adni, forgatnak, sajtótájékoztatót tartanak. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy végül is profitálhatok egy ilyen versenyből, kapcsolatokat alakíthatnék ki. A jelentkezési határidő egybeesett az államvizsgám napjával. Én pedig elgondolkodtam azon, hogy államvizsga után lesz egy papír a kezemben, de még nem éltem át, hogy milyen, amikor több százan dolgoznak egy forgatáson, milyen munka folyik a háttérben, milyen a feszített tempó. Hála Istennek, ez volt a legnagyobb élménye az egésznek, mert egy folyamatos forgatásban, egy meg nem álló pörgésben voltunk, és itt éreztem igazán, miről szól a szakma.

– Ez Magyarország legnagyobb szépségversenye. Idén összesen 1070 fő jelentkezett, a castingra (válogatásra – a szerk.) körülbelül 400 lányt hívtak be. Korábban nem volt ilyen tapasztalatom, így nehezen viseltem, meghökkentő élmény volt. Be kell menned egy rendezvényközpontba, ahol benn van kb. 30 fő, stáb, zsűri, kamera, fények és a kifutón meg kell mutasd magad bikiniben. Itt közvetlenül a zsűri az arcodba tolja a véleményét. De hát erre számítani kell!

– Megmondom neked őszintén, hogy nekem is vannak fenntartásaim ezzel az életmóddal kapcsolatban. Nekem ez egy lépcsőfok, egy kiugrási lehetőség volt – valamihez segít hozzájutni. Aki nem ilyen ambíciókkal indul el, mint én, annak nagyon veszélyes dolog lehet. Rengeteg lánynak ez életcél. Én elítélem, aki a szépséget életcélnak tekinti. Az a véleményem, hogy ha valaki vonzó, jó adottságokkal rendelkezik, az valóban nagy segítség, de kötelessége ezt még valamivel kiegészíteni, mert különben csak megerősíti a sztereotípiát, hogy a szépek buták, és csak a testükkel akarnak érvényesülni. Ha valaki szép, legyen intelligens és figyeljen a viselkedésére is. Egy szépségversenynek is az lenne a lényege, hogy ezt kiemelje. Itt ország-világ előtt képviseled Magyarországot, tehát nem küldenek ki olyan lányt, aki szégyent hozna 10 millió emberre.

– Én csak két napot voltam ott. Eléggé kötött a napirend. Reggeli után edzés; az első két napon alversenyek, a többi napon pedig koreográfia- és ruhapróbák, sajtóesemények, jótékonysági rendezvények voltak. Odafigyelnek a résztvevők étkezésére: szénhidrátcsökkentett ételeket kapnak. Fontos, hogy ha gondjaik, problémáik vannak, akkor legyen kivel megbeszélniük, ezért van egy külön ember, aki végig mellettük áll, és mindenben segít nekik.

– A verseny csak egy nap, amire a tíznapos tábor készít fel. A tábort sok esemény előzte meg: fotózás, forgatás, sajtótájékoztató. A forgatás néha reggel 8-tól éjszaka 11-ig tartott. Ez nagyon megerőltető volt: mindig ott van a kamera, minden pillanatban nyilatkozni kell és nem lehetsz fáradt. Persze a tábor ennél még durvább.; olyan, mint egy valóságshow. Kora reggel megérkeztünk Herceghalomra, és onnantól kezdve indultak a versenyek, fotózás. Nem volt megosztva velünk, mi fog történni. Jött az első válogató: Miss Bikini. Előtte jelentették be, hogy három helyezés lesz: az első helyezett biztos, hogy ott lesz a döntőn, az utolsó lány pedig kiesik, és rögtön el kell hagynia a hotelt. Ez nagyon megdöbbentő volt.. Ezután rögtönzött fotózás, további versenyek, mint például a Miss Talent (Tehetség – a szerk.). Ezen egy olyan dolgot kellett mutatni, amivel kitűnsz a többiek közül. Egy paródiát adtam elő. Az első napot sikeresen túl is éltem. Másnap volt egy olyan forduló, ahol egy fotózás alapján döntöttek, hogy ki a legfotogénebb, és én bizonyultam a legkevésbé annak. Én voltam a harmadik kieső a négyből.

– Igen. Tudtuk előre, hogy lesz ilyen. Mindenki készült. Általában 20 lányból 16 táncol. Voltak, akik saját koreográfiákkal próbálták meghódítani a zsűrit, de nem mindenki követi ezt a hagyományt. Volt, aki népdalt énekelt, más ritmikus gimnasztikázott, rajzolt. Akadt olyan is, aki salátát készített.

– Nem tudok énekelni, a hangom egyenesen közveszélyes. Táncolni sem fogok, mert mindenki azzal próbálkozik. Úgyhogy mi maradt? A duma. Ismertem egy gúnyos dalt, a L’art pour l’art Társulat Kancadalát, ami pont erről a világáról szól. A sztereotípiákról, hogy biztos mennyire üresfejűek ezek a lányok, én meg gondoltam, hogy akkor adok egy fricskát. Eljátszottam egy ilyen lányt, előadtam prózában ezt a dalt és hála Istennek, „kinyúltak a röhögéstől”. Értették a viccet, aminek nagyon örültem.

–Nagyon szimpatikus társaság gyűlt össze. Én máshogy álltam hozzá a dolgokhoz, poénnak tekintettem az egészet. Nagyon kommunikatív voltam, mindig önmagamat adtam, sokat hülyéskedtem. Ez oldotta a feszültséget. Szerencsére mindig meg is találtam a társaimat ebben. Gondoltam, hogy jó hangulatú csapat lesz ez, de utólag hallottam szervezőktől, hogy a tábor közepén már érezhetően megváltozott a helyzet. Vetélkedtek egymással a lányok. De figyelj! Ezek a lányok nem alszanak, nagyon feszültek, fáradtak, izgulnak és tényleg nyerni mentek oda. Nincs ezzel baj, a probléma csak az, ha valakinek ez a mindene. Annyit tudok a lányokról elmondani, hogy más közöttük lenni, mint nézni őket a tv-ben, interneten, ami igazából csak egy kiragadott része az egésznek. Mindnyájuknak más a kisugárzásuk. Mind megérdemelten voltak ott, szerintem.

– Őszintén szólva, nem tudom. Nem teljesen fogtam fel még, ami velem történt; hirtelen jött. Annyira nem éltem bele magam a dolgokba, ezért elfogadtam, sőt, tudtam, hogy nekem hamar mennem kell majd. Rosszabb pillanatnak képzeltem el azt, amikor valaki kiesik, kívülről olyan morbid. Amikor ott álltam, én már fel voltam készülve. Biztos, hogy élveztem volna a tábort, de én hiszek abban, hogy minden okkal történik és biztos így kellett lennie.

– Ha nagy leszek egyszer, szerkesztő-riporter szeretnék lenni. A versenynek köszönhető, hogy hamarosan gyakornok leszek a TV2-nél.

– Természetesen fontos a világbéke, mindenképpen! (Nevet)

Annyit mondok, hogy nem kell túl komolyan venni. Ne tekintse senki ezt egyedüli lehetőségnek, mert általában ezeknek a lányoknak csak nagyon kis része marad a figyelem középpontjában, sokan eltűnnek a süllyesztőben. Azokat az embereket sem kell komolyan venni, akik állandóan kritizálnak és beszólnak az indulóknak.

Azt tanácsolom, hogyha valaki elég csinosnak tartja magát, akkor azt vegye komolyan, és építsen mellé mást is, mert a szépség csak az elindulásban segít! Fontos, hogy mindenki realizálja az adottságait! Ezt pedig csak alázattal és önkritikával lehet.

– Igen, nagyon hiányzik. Én soha nem zártam ki annak a lehetőségét, hogy visszajöjjek. Rugalmas vagyok, és mindig az aktuális lehetőségekhez alkalmazkodom. Valahányszor, amikor nagyon elegem van a világból, akkor ide menekülök és feltöltődöm. Mindig előszeretettel hangsúlyozom, hogy Kárpátaljáról jöttem. Sokszor mondják, hogy ez kérkedés. Kérdezik is, hogy miért hangsúlyozom ennyire. Azért mert ez meghatározza az egész jellememet. Ezt nem tudja felfogni olyan, aki nem innen jött. Más a mentalitásom, a világnézetem, más a munkához való hozzáállásom is. A versenyen pedig rájöttem arra, hogy bármit csinálok ott, azzal az itteni embereket is képviselem.