Tudományos mítoszok, amelyekben a legtöbb ember még hisz

Rengeteg olyan tudományos elmélettel találkozunk, amelyeket már évekkel ezelőtt megdöntöttek.

Ezek a mesék és pletykák mégsem tűntek el a közhiedelemből. Ilyen legendákat gyűjtött össze IFLScience egyik cikkében. Nézzünk meg most a legnépszerűbb mítoszokat, amelyek tévesen élnek a köztudatban!

A jelenlegi kutatások állása szerint nem tudunk sokat az agyról, annak működéséről, de azt biztos, hogy az egész agyunkat használjuk. Jelentős mennyiségű adat áll rendelkezésünkre, amelyet beszkennelt agyak (MRI-vizsgálat során a szerkezet beolvassa az agyat, mint az asztali szkenner a személyigazolványt) százai bizonyítják azt, hogy a 10%-os dolog teljesen hamis. Ha logikusan átgondoljuk, tényleg nincs értelme a mítosznak.

Noha az agy súlya alig több másfél kilogrammnál (egy felnőtt férfi agya átlagban 1,37 kg, egy felnőtt nő agya pedig 1,24 kg súlyú), mégis hihetetlenül energiaigényes. A testünkbe bevitt oxigén- és glükózmennyiségből 20%-ot követel magának. Azt is meg kell említenünk, hogy az agy képtelen lett volna idáig fejlődni, ha a nagy része haszontalan.

Továbbá arra sincs precedens, hogy miután valakinél tumort diagnosztizáltak, azt a mondatot hallotta volna az orvosától, hogy: „Jó hírünk van! A tumor az agya azon részén tartózkodik, amit ön nem használ”. Egy agyi trauma sem járna kétségbeejtő következményekkel, ha az agy nagy része használaton kívüli lenne.

Egy nap alatt az agyunk minden része használatba kerül. Az, hogy valaki nem használja ki teljes mértékben a kapacitását, agyi képességeit – az egy másik téma. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem veszi igénybe a teljes agyát minden egyes nap.

A Pink Floyd talán hazudott nekünk? (Az együttes 1973-ban adott ki egy koncepcióalbumot, mely a Dark Side Of The Moon – A Hold sötét oldala címet kapta.)

A hold felszínéből mi csak 59%-ot láthatunk (persze nem mindig, a különböző holdfázisoknak köszönhetően). A maradék 41% pedig totálisan rejtve marad előlünk a földi perspektívából. Ez az oldal vérfagyasztó sötétbe burkolózik rejtve van a nap sugaraitól, tele titokkal, rejtéllyel, igaz? Nem.

Ez a kis félreértés az égitest forgási periódusa miatt jöhetett létre. Ugyanis a hold – mondjuk úgy – szinkronban mozog a Földdel, ami azt eredményezi, hogy így mindig ugyanazt az oldalát mutatja nekünk. Ezért tűnik úgy, mintha nem is forogna, és ebből adódóan gondolhatjuk azt, hogy van egy nagyon sötét oldala. Attól függetlenül, hogy a kísérő égitestünknek csak az egyik oldalát látjuk, még érheti napfény a másikat.

A napfogyatkozás kivételével a hold oldalai mindig pontosan annyi fényt kapnak a naptól, mint a Föld oldalai kapnak nappal. Ha a hold egyik oldalát teljesen megvilágítja a nap, láthatjuk az éjszakai égbolton az – egy igazán romantikus randevúnál elmaradhatatlan – teliholdat. Amikor azt vesszük észre, hogy az égitest egy része, vagy az egésze hiányzik, sötét, akkor a nap éppen azt az oldalát süti, amelyiket mi nem látunk. Tehát a hold sötét oldala semmivel sem sötétebb vagy világosabb annál az oldalnál, amit mi látunk.

A teliholdtól furcsán viselkednek az emberek. Ez már egy régóta fennálló mítosz főleg azon személyek körében, akik idősek vagy szellemi fogyatékosok között dolgoznak. Számos elmélet született arra nézve, hogy az égitest hogyan befolyásolhatja az alvást. Például: a hold mozgási periódusa az ember agyvizére hatással van, mint ahogyan az apály-dagály esetében is. Rengeteg ember a teliholdnak tudja be a megnövekedett bűnözési rátát ez idő alatt. Nemkülönben az Egyesült Királyság rendőrei is, akik ilyenkor megnövelik az ügyeletesek létszámát, felkészülvén a hold okozta balesetekre és bűncselekményekre.

A témát átrágták újra és újra, ám néhány tanulmánytól eltekintve, mégsem találtak bizonyító erejű kapcsolatot a telihold és rendetlen magatartás között. A jelenséget azzal magyarázták, hogy a telihold és a bűncselekmények magas száma hétvégére vagy ünnepnapra esett. Amikor ezt figyelembe vették, a kapcsolat a hold és viselkedés között porrá lett. Tehát semmi ok félni a teliholdtól, hacsak nem vagyunk épp farkasemberek.