Ember az embertelenségben – emléktábla-avatás Gálocsban

Emléktáblát avattak szeptember 28-án Gálocsban. Bakajsza József, aki 1944-ben helyi bíró volt, egyetlen magyar férfit sem engedett elhurcolni a helységből a sztálini rezsim által fenntartott lágerekbe. 70 év után végre méltó végtisztességet kapott az az ember, aki feláldozta saját és családja életét honfitársai megmentéséért.
A megemlékezést Bocán Péter, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Gálocsi Alapszervezetének elnöke nyitotta meg, majd Szoták Emese egy ismeretlen szerző versét olvasta fel a sztálini lágerekbe elhurcoltakról. Az emléktábla-állítás ötletgazdája Molnár László, a helyi KMKSZ-alapszervezet tiszteletbeli elnöke volt, aki saját költségeken finanszírozta a tábla elkészítését. Az eseményen jelen volt Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, aki elmondta: „Fontos nap ez a mai, hiszen egy ember és családja sok év után végre elégtételt kapott. Bakajsza József ember volt az embertelenségben. Mindannyiunk számára példa magyarságában, bátorságában. Az ő esete emlékeztető is, hiszen sokan már csak egy boldog korként emlékeznek vissza arra a szovjethatalomra, amelyben családokat tettek tönkre, férfiakat hurcoltak, kínoztak meg, s vittek táborokba.”
Ezután Bocán Nikolett és Molnár István előadásában Horváth Sándor Mert a haza nem eladó c. megzenésített versét hallgatták meg az egybegyűltek. A leleplezést követően Szkoropadszky Péter görögkatolikus pap megszentelte az emléktáblát, majd Kovács Attila református lelkész áldást mondott. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Trieb Gergely, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja, aki beszédében hangsúlyozta: „Minden népnek, népcsoportnak, kisebbségnek és többségnek megvan a maga tragédiája, a maga holokausztja. Bakajsza József olyat tett, amit nagyon kevesen tudnak: a krisztusi áldozatot felvállalva ember tudott maradni a legnehezebb megpróbáltatások idején. Bakajsza József, meghajtjuk fejünket emberi nagyságod, másokért való kiállásod és példamutatásod előtt.”
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke elmondta: „Megható volt megállni és fejet hajtani egy olyan ember emléke előtt, aki előbbre valónak tekintette települése, közössége életét, mint a sajátjáét. Olyan érzés volt, mintha idős gyermekei előtt ma rehabilitálták volna édesapjukat, aki maga lett a sztálinizmus áldozata, mártírja. Kevés ilyen hétköznapi életpélda áll ma a fiatalok előtt. Ezért különösen fontos, hogy minden gálocsi lakos emlékében őrizze ezeket a cselekedeteket, hisz ez még egy olyan helytörténeti adat, amiért mindannyian kihúzhatják magukat és büszkék lehetnek.”
Az avatáson jelen voltak az egykori bíró gyermekei is, akik végre méltó elégtételt kaphattak apjuk önfeláldozó élete miatt. Kárpátalja magyarjai, s főként Gálocs lakosai büszkén hajthatnak fejet Bakajsza József emléktáblája előtt, hiszen életével, sőt, családja békéjével, nyugalmával fizetett azért, mert nem tagadta meg magyarságát, mert ember tudott maradni az embertelenségben.

Váradi Enikő
Kárpátalja.ma