Gulácsy Géza beszéde az Európai Parlamentben

Tisztelt Európai Parlamenti Képviselők!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hetven esztendővel ezelőtt Kárpátalján egy olyan népirtás történt, amelyről évtizedekig nem lehetett beszélni, s amelyről a szovjet rezsim összeomlása után is vajmi keveset tudnak a szerencsésebb földrajzi helyen született népek.

A szovjet rezsim Kárpátalja elfoglalását követően, a nem szláv lakosság tervszerű kiirtásával kívánta pacifikálni a helyzetet. Ezt azonban nem nyíltan, hanem a „háromnapos munka” álságos jelszavába csomagoltan tette. A visszatértek beszámolóiból tudjuk, hogy készakarva teremtettek olyan körülményeket, amelyek végső soron sok-sok ezer kárpátaljai magyar és sváb lakos pusztulásához vezettek.
A hideg, az élelem hiánya, a fertőző betegségek, s nem utolsósorban a kegyetlen bánásmód miatt az elhurcoltaknak mintegy harmada-fele odaveszett, s csontjaik ma is ott porladnak Ukrajna és Oroszország tömegsírjaiban. Hetven esztendő elmúltával csupán harminc olyan magyar túlélő van Kárpátalján, aki személyesen megjárta e táborok szörnyű világát.
Ezt a genocídiumot soha senki sem kérte számon a szovjet vezetésen. Az emberi jogok tisztelete azonban azt kívánja, hogy a világ más népei ellen elkövetett emberellenes bűncselekmények mellett ezt is elítéljük, s kimondjuk, hogy a kollektív bűnösség elve nem lehet szalonképes a mai Európában. Ezzel összhangban el kellene érnünk, hogy e népirtás áldozatait végre rehabilitálják. Reméljük, hogy több évtizedes erőfeszítésünket végül siker koronázza majd, és az Európa felé törekvő Ukrajna ezeket az ártatlanul meghurcolt tízezreket végre rehabilitálni fogja.

Brüsszel, 2014. december 2.
Gulácsy Géza,
a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke