Magyar feltalálók: Bárány Róbert és az orvosi Nobel-díj

Bárány Róbert 1914-ben kapott orvosi Nobel-díjat. Talán a sors fintora, hogy a magyar származású orvos soha nem állt hivatalos kapcsolatban a magyarországi orvostudománnyal.
Ennek oka az volt – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében –, hogy a zsidó családból származó édesapja még fia születése előtt kivándorolt Bécsbe.
Így a neves tudós 1876. április 22-én az osztrák fővárosban látta meg a napvilágot. Édesapja Bárány Ignác banktisztviselő, édesanyja, Maria Hock egy ismert prágai tudós lánya volt. Bárány az orvosi diplomát szülővárosában szerezte, később pedig belgyógyászati és pszichiátriai szakvizsgát tett. 1905-től a Bécsi Orvosi Egyetem fülészeti szakosztályán dolgozott. Itt szerzett docensi címet is.
Bárány Róbert kutatásai előtt az emberi fül működését szinte csak állatkísérletek nyomán, elméletileg vizsgálták. Ő volt az első, aki emberekre is kidolgozta a vesztibuláris funkciók vizsgálati módszereit – olvasható a nobel-szeged.hu oldalon.
Ki hinné, hogy a napi rutinnak számító vizsgálat vezette el a Nobel-díjig? Bárány figyelmét egy egyszerű gyakorlati észlelés terelte a belső fül egyensúlyrendszerére. Feltűnt neki, hogy azok a páciensek, akiken vizsgálat előtt fülmosást végzett, gyakran elszédültek – méghozzá akkor, ha a víz túl hideg vagy túl meleg volt. (Ennek a magyarázata: a belső fül ívjárataiban keringő folyadék hőmérséklete 37 fok, és ha a hőmérséklet változik, más és más ívjáratba vándorol, ami szédülést okoz.) A jelenség során a testhelyzetünkről való tájékozódás szenved zavart, mely gyakran a szemgolyók rezgésével jár együtt. Ezt az élettani reflexmechanizmust megfogalmazójáról Bárány-féle kalorikus reakciónak nevezik.
A veszélyt pont a reakció hiánya jelenti. Ugyanis, ha a reakció hiánya kóros jellegű, a fülben zajló gyulladásos folyamatok ívjáratokra terjedését jelzi. Az egyensúlyi érzékeléssel és a hallószervvel kapcsolatos kutatásai a fülészet és ideggyógyászat határterületein mozogtak. Ezekért a kutatásokért kapott 1914-ben orvosi Nobel-díjat.
Az általa felfedezett Bárány-féle félremutatás világhírű és ma is alkalmazott módszer. Lényege, hogy a csukott szemű páciens kinyújtott karját úgy mozgatja, hogy az a kitűzött iránytól vagy célponttól eltér, tehát a karjaival „félremutat”.
A Nobel-díj motivációt adott számára, így kutatásait tovább folytatta az I. világháború alatt is. Osztályvezető orvosként a hadikórház fül-orr-gégészetének feje volt. 1915-ben azonban orosz fogságba került, s talán csak Nobel-díjának köszönhette életét. Ugyanis egy évvel később a svéd kormány nyomására szabadult csak ki. De nem volt maradása Ausztriában, kollégái kiközösítették, s kétségbe vonták tudós voltát is. Ezért Svédországba menekült, s 1936-ban bekövetkezett haláláig az Uppsalai Egyetem fül-orr-gégészeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanáraként dolgozott.
Tevékenysége és kitüntetései sikerének ellenére Magyarországon kevésbé volt ismert.

Gál Adél
Kárpátalja.ma