A magyarság küzdelmei – új dimenzióban

Március 19-én a Nagy­dobronyi Református Irgalmas Samari­tánus Egészségügyi Gyermekotthonban a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének közreműködésével tartott konferenciát a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület (KNE), amely az érdekérvényesítés, a nyelvi jogok és a kétnyelvűség kérdését, problematikáját több szempontból vizsgálva, szakértők bevonásával igyekezett rámutatni a magyarság és a kisebbségi lét több fontos mozzanatára.
A konferencia kezdetén Molnár Eleonóra, a KNE elnöke köszöntötte a jelenlévőket, azokat a személyeket, tanárokat, a KNE és a KMKSZ aktivistáit, akik már régóta részt vesznek a kárpátaljai magyarság megmaradásáért folytatott küzdelemben. Köszöntőjében kiemelte: a jelenlegi nehéz helyzetben kiemelten fontos, hogy egy-egy hasonló találkozás és tanácskozás alkalmával a résztvevők megerősítsék egymást abban, hogy az általuk vívott küzdelem ma is nagyon fontos. „A rendszerváltás után ez a küzdelem arról szólt, hogy anyanyelvi jogainkat, oktatási, kulturális és politikai érdekképviseletünket kiharcoljuk és megőrizzük. De az elmúlt egy évben, amióta Ukrajna ilyen mély politikai és gazdasági válságba került, ez a küzdelmünk új dimenzióba került.” Sokan teszik fel ezért maguknak a kérdést: menni vagy maradni? De a lényeg most és mindenkor az, hogy az embernek legyen ereje kitartani, ott, ahová a Jóisten szánta őt. „A szórványosodás az elfogyás folyamata – szólt a megjelentekhez Trieb Gergely ungvári konzul. – Tünetei abban nyilvánulnak meg, hogy az iskolák és a templomok lassan kiürülnek, bezárnak, megszűnnek a magyar kulturális és oktatási intézmények. A magyar származású lakosok lassan elvesztik magyarságtudatukat, nyelvet cserélnek, s a magyarság számára végképp elvesznek. A Trianon előtti időszakban is, azóta pedig különösen igaz az, hogy a Kárpát-medence peremvidékein a magyarlakta területek egyre inkább zsugorodnak, főleg az elmúlt 2-3 évtizedben tolódtak el fájdalmasan az etnikai határok. Egyre nagyobb azoknak a tájaknak a száma, ahol a magyar jelenlétet már csak néhány kitartó család képviseli.”
A konferencia keretében Karmacsi Zoltán nyelvész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontjának munkatársa a nyelvi tájképek, vagyis falu- és utcanévtáblák, plakátok, hirdetések, állami kiáltványok, községházák hirdetményei stb. változását mutatta be az Osztrák–Magyar Monarchia, a Csehszlovák Köztársaság, Kárpát-Ukrajna, a Szovjetunió és Ukrajna idején, amely az állam nyelvpolitikájának tükröződése a lakosság, így az akkori magyarság felé. Csernicskó István, a Hodinka-kutatóintézet vezetője Nyelvi jogok képekben c. előadásában a mai ukrajnai nyelvpolitikai és nyelvjogi helyzetről beszélt. Ferenc Viktória nyelvész a Nemzetpolitikai Kutatóintézet egy kutatását mutatta be, amely az ukrán nyelvtörvény gyakorlati alkalmazását tárta fel a helyiek véleménye alapján. A továbbiakban Kántor Zoltán szociológus, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője A nyelvi jogkiterjesztés lehetőségei a Kárpát-medencében, Kovács Miklós politológus A kárpátaljai magyar érdekvédelem az ukrán–magyar államközi viszonyban, Papp Z. Attila szociológus, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója Az iskolarendszeren kívüli szórványoktatás kihívásai a Kárpát-medencében, Kótyuk Zsolt református lelkipásztor pedig Érdekvédelem, létbiztonság keresztényi szemszögből címmel tartott előadást.

Espán Margaréta