Vasárnapi üzenet: Áldjad én lelkem az Urat!
Zsoltár 103:1-4 „Áldjad én lelkem az Urat és egész bensőm az Ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről, aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.”
Bibliaolvasó kalauzunk ajánlatára olvashatjuk e mai napon ezeket a szépen csengő, őszinte és alázatos szívből fakadó zsoltár-himnusz verseket.
1. A szent dicséreteknek – himnuszoknak – állandó jellemzője, hogy a költő felhívással, biztatással kezdi az éneket, bár Istent felszólítani nem lehet, de értjük Kölcsey Himnuszában ezt a költői gondolatot: ,, Isten, áldd meg a magyart…”
A fenti zsoltár-himnusz nyomán a költő felszólítja a gyülekezetet, a hívőket, a hallgatókat, az egész Földet az Úr magasztalására. Az csak természetes, hogy előbb önmagát biztatja az Úr magasztalására, ami lehet felelet is nagy, lelki élmény hatására vagy belső, lelki kényszer mondatja vele a továbbiak kiemelése végett.
2. Csodálatos rendet mutatnak az Úr jótéteményei a zsoltáros egyéni életében. Az újjáteremtett lélek derűje szólal meg ezekben a versekben. Megtapasztalta ennek a világnak a nagy romlásait és rontásait. Tudja mi a bűn, mi a betegség, mi a halál és mi a kárhozat. És Isten mindezekből kiszabadította, mert az Úr, Úr mindenek felett. Azt nem tudja megmondani, hogy miért, de utal reá: tetszett néki úgy cselekedni – kegyelemből. Most ott áll a nagy szenvedések után beteljesedve örömmel, testben, lélekben megújulva, mint a mesebeli sas- vagy főnixmadár. Vagy mint egy király, kegyelemmel és irgalommal megkoronázva.
3. Az énekköltő az Újszövetség legmagasabb csúcsához érkezik, mintha hallanánk Jézus Krisztus szavát kiáradó hitvallásában, pedig hol áll időben és térben Megváltó Urunktól. Ha széttekintünk a körülöttünk lévő világban, az anyaszentegyházunkban és egyéni életünkben, őszintén és alázatosan be kell vallanunk: Hol állunk mi ehhez! Pedig mi kétezer év után még inkább el kellene, hogy mondjuk: minden lélek dicsérje az Urat, az egész teremtett világ énekeljen a Teremtőnek. Ehhez egyéni megtapasztalások kellenek. Csak tapasztalatból tudunk igazat mondani, nem színből, hanem szívből. Segítsen az Úr az Ő Szentlelkével, hogy trónállói: az angyalok és üdvözült, koronás lelkek között mi is ott találtassunk idelenn és örökké odafenn.
Józan Lajos huszti ref.lkp.