Csernobil öröksége

A csernobili nukleáris katasztrófa, mint a történelem eddigi legnagyobb katasztrófája, 25. évfordulója alkalmából újságról újságra cikkek sorozata jelent meg a „zónában” lévő növény- és állatvilágról, az újjászületés lehetőségeiről.

Ezek a szavak a groteszk erejével hatnak. A The New York Times hasábjain megjelent cikk a témával kapcsolatban egy lengyel nő, Maria Gawronska személyes tapasztalatait mutatja be, aki minden nap magán viseli Csernobil nyomait.

Maria Lengyelországban, Olsztynban született, s 2004 óta él New York-ban. Jellegzetes, hogy mindig garbót hord, melynek okát ő maga meséli el.

Szülővárosa 400 mérföldnyire van Csernobiltól. 1986. áprilisában, a katasztrófa évében öt éves volt. A robbanás hatása Ukrajna-szerte, Fehéroroszországban és persze Lengyelországban, annak északi részén is érezhető volt. Hozzá kell tennünk, nem akkor rögtön.

Először – mondja Maria – azt mondták, hogy robbanás volt, de nem veszélyes. Egy idő múlva azonban a Szovjetunió is elismerte a balesetet, s ez abban nyilvánult meg az egyszerű emberek számára is, hogy mindenkinek jódtablettákat osztogattak, s arra kérték az embereket, hogy maradjanak a házban.

Azt is mondogatták, hogy több év kell ahhoz, ahogy a baleset negatív hatásai mutatkozzanak a szervezetben, az egészségben. Ami sajnos nem maradt el. Főként a pajzsmirigy megbetegedéseiről beszéltek, s a jódtablettákat is emiatt kellett szedni.

A század utolsó negyedében a pajzsmirigy-megbetegedések száma robbanásszerűen növekedett Olsztynban. A kórházat szinte átalakították ezen betegek kezelésére. És ez nem túlzás. Dr. Arthur Zalevszki, akkori endokrinológus elmondása szerint praxisa alatt összesen nem végzett annyi műtétet, mint az 1990-es években. Leggyakoribb a pajzsmirigy megnagyobbodása vagy működésének teljes leállása volt, ami a szervezet alapvető funkcióit befolyásolta. De rengeteg rákos elváltozásra is akadt példa.

Dr. Arthur Zalevszki figyelmeztetett engem is. Elmondta, hogy nincs még tudományos bizonyíték, hogy a betegségek oka a csernobili robbanásban keresendő. De ezzel a bizonytalansággal feltevések és kutatások sorozata indult el.

A megkezdett vizsgálatok a rákos megbetegedésekre koncentráltak. Ekkor már a gyermekkori leukémiás és a felnőttkori mellrák megbetegedéseket Csernobillal kezdték kapcsolatba hozni, persze eleinte még tudományos bizonyítékok nélkül.

Ezek voltak Maria Gawronska tapasztalatai, de édesanyja, Barbara Gawronska-Kozák is ezt a nézetet vallotta. „Meg vagyok győződve róla, hogy Csernobil okozta a pajzsmirigy megbetegedéseket” – mondta. Barbara, aki maga is tudós. Közölte továbbá, hogy a lengyel lakosság nagy része is ezt gondolja. Mariának is szüksége volt a pajzsmirigy műtétre egy évtizeddel a robbanás után. Az anyja pedig két ilyen jellegű műtéten esett át. A legjobb barátja szintén ilyen műtétre szorult. Legjobb iskolai barátjának teljesen eltávolították a pajzsmirigyét. Maria azt is elmondta, hogy az apja volt az egyetlen a családban, akinek nem voltak problémái a pajzsmirigyével.

Kb 5 évvel ezelőtt Maria visszatért Lengyelországba. A pajzsmirigye fokozatosan nagyobbodott, olyannyira, hogy bizonyos helyzetekben a levegővétel is nehéz volt. Az idétlen és csúnya kinövés miatt viselt állandóan garbót. Egy New York-i specialista azt mondta neki, hogy még soha nem látott ilyen jellegű elváltozást, ezért az operáció, mely eltüntetné a duzzanatot, nagyon kockázatos volna, mert a hangszálai is megsérülhetnek. Így Maria amellett döntött, hogy visszatér Lengyelországba, és szülővárosában operáltatja meg magát. Ezt az év elején tette. A műtét ez esetben sikerrel végződött. Igaz, maradt egy heg, mely miatt továbbra is magas nyakú pulóvert kénytelen viselni.

A fent leírt tapasztalatok csak egy ember szemszögét láttatják, de a sort még folytathatnánk.

És most minden szép és jó, megnyugodott a világ. De itt van a nem régiben történt japán nukleáris katasztrófa. Szeretnénk tudni, hogy igazából mi történt, vagy azt, hogy ténylegesen milyen hatással lesz azon élő szervezetekre, melyek már egyszer „túlélték” Csernobilt.

Ugyanúgy, mint Csernobil esetében, most, a fokushimai katasztrófa után sem tudhatjuk, hogy hogyan hat majd főként a közelben élők egészségére.

Így csoda lenne, ha végre megtanulnánk helyesen bánni a nukleáris energiával. Mindezek nehéz és összetett kérdések, de a magunk, az emberiség megóvása érdekében választ kell találnunk rá, hogy megvédjük saját magunkat önmagunktól.

(The New York Times nyomán)