Öt hírhedt női kalóz

A tengerészek közt évszázadokon át igen mélyen élt az a hiedelem, hogy egy nő a fedélzeten hatalmas balszerencsét hoz. Általában így gondolták ezt a kalózok is, ám ez az erős félelem nem akadályozott meg néhány magabiztos hölgyet abban, hogy ne csupán a hajóra lépjenek, hanem még az irányítást is átvegyék a férfiaktól. Összeállításunkban a történelem öt legkegyetlenebb női kalózát mutatjuk be.

Prostituált a kalózsereg élén

Az újkor egyik legbefolyásosabb fosztogatója pályafutását egy kínai bordélyban kezdte. Csen Ji-sao (jelentése: Csen felesége) a dél-kínai Kanton városának egyik prostituáltja volt, aki megcsinálta a szerencséjét és sikerült felkapaszkodnia a „ranglétrán”, miután 1801-ben feleségül ment a korabeli Kína egyik leghatalmasabb kalózához, Csenhez. Férj és feleség jól megértették és kiegészítették egymást, s hamarosan a Távol-Kelet egyik legfélelmetesebb kalózseregének vezetőivé váltak. Hatalmuk csúcsán közel száz hajó és több mint ötvenezer ember felett rendelkeztek, ekkora erővel pedig szinte büntetlenül fosztogathatták a part menti falvakat, a helyi halászhajókat és a dél-kínai kereskedelmi dzsunkákat.
Csen 1807-es halála után Csen Ji-sao ügyesen manőverezve mit sem vesztett hatalmából: feleségül ment az egyik hadnagyához, korábbi szeretőjéhez, Csan Paóhoz. A következő években a fosztogatások tovább folytak, kiterjedtek egész Délkelet-Ázsiára, és a flotta olyan erős lett, hogy a legtöbb korabeli állam haditengerészete megirigyelhette volna.
Csen Ji-sao összeállított egy igen szigorú magatartáskódexet kalózai számára. Lefejezéssel büntette a nők megerőszakolását, a dezertálóknak pedig letépték a fülüket. Az asszony véres uralma hatalmas veszteségeket okozott a kínai kormánynak, amely 1810-ben a britek és a portugálok segítségét kérte, ám még a komoly haditechnikával felfegyverzett európai hajókkal felvonuló flottát is szétzúzták a kalózok. A kínai kormány kétségbeesésében amnesztiát ajánlott fel minden kalóznak. Ezt Ji-sao és férje elfogadta minden kalóz nevében, az egyezség szerint vagyonukat megtarthatták, büntetlenségben részesültek, azonban le kellett térdepelniük a hivatalnokok előtt. Csan Pao hivatali állást kapott a kínai kormánynál, az asszony pedig – kalózvezéreknél szinte páratlan módon – „nyugdíjba” vonulhatott. Életének hátralevő részében szerencsejátékból élt egészen 1844-ben, 69 éves korában bekövetkező haláláig.

Terhes asszony megússza a kötelet

Egy gazdag ír ügyvéd törvénytelen leányaként születő Anne Bonny gyermek- és fiatalkorának nagy részét férfiruhákban töltötte, ugyanis apja így akarta elrejteni kétes származását és női mivoltát. Nem dobta el magától, hanem jegyzőként alkalmazta a fiúnak öltöztetett leányt. Anne később Amerikába költözött, 1718-ban feleségül ment egy tengerészhez, így gyakran fordult meg a kalózoktól hemzsegő Bahama-szigetek mentén. Néhány hónap után elhagyta férjét, és a Karib-térségben tevékenykedő, legendás “Calico” Jack Rackam kalóz szolgálatába állt, aki teljességgel elbűvölte őt.
Bonny vad és indulatos természet hírében állt. Egy legenda szerint egy alkalommal félholtra vert egy férfit, aki meg akarta erőszakolni. Nő létére úgy vedelte a rumot, átkozódott és káromkodott, úgy bánt a pisztollyal és a karddal, hogy fel sem tűnt senkinek, hogy nő. Calico legénységének egyik legjobb embere később barátságot kötött Mary Readdel, egy másik férfi ruhába bújt női kalózzal, és 1720 őszén vezető szerepük volt a kis halászhajók és a kereskedelmi naszádok elleni rajtaütésekben, amelyek tragikus véget értek. Calico hajóit a kalózvadászok a nyílt tengeren fogták el, és a fosztogatókat egytől egyig felakasztották. Anne és Mary csak azért kerülték el a kötelet, mert kiderült, hogy terhesek.

Az utód rejtélye

Az 1690 körül megszülető Mary Read ifjúságának zömét azzal töltötte, hogy elhunyt féltestvérének adta ki magát, így segítve nincstelen édesanyját, aki a fiú miatt kapott némi ellátmányt az elhunyt átvert nagyanyjától. A lány később, hogy kalandvágyát kioltsa, felvette a Mark Read nevet, és kipróbált egy sor, hagyományosan férfimunkának számító hivatást: kezdetben katonaként, majd egy kereskedelmi hajón tengerészként kereste kenyerét és a kalandokat. Az 1710-es évek végén vált kalózzá, amikor a hajóját megtámadó „tengeri patkányok” igen mély benyomást tettek rá, így beállt soraik közé. Néhány évvel később megtalálta az utat, hogy a hírhedt Calico Jack hajóján szolgálhasson, ahol megismerkedett a már említett Anne Bonnyval, aki előtt felfedte női mivoltát.
Mary néhány hónap alatt félelmetes hírnévre tett szert Calico hajójának fedélzetén. Reputációjára az „i”-t 1720 októberében tette fel, amikor Bonny oldalán több tucatnyi, hajójukat megtámadó kalózvadász ellen küzdött. „Ha van köztetek férfi, feljöttök, és férfiként küzdötök” – kiáltotta állítólag a fedélközben megbúvó gyáva embereinek. A hősies küzdelem ellenére a kalózok fogságba estek, és Jamaicában kötél általi halálra ítélték őket. Bonnyval úgy kerülték el az akasztást, hogy felfedték magukat és bevallották, hogy gyermeket várnak. Mary néhány hónappal később lázas lett, és a börtönben 1721. április 28-án érte a vég. Arról nem szól a fáma, hogy a gyermeknek sikerült-e életet adnia a halála előtt.

A kopasz asszony csele

Egy olyan időszakban, amikor a nők szerepe a háztartás körüli teendőkben és a gyermeknevelésben merült ki, azokban az évtizedekben, amikor egy nőnek esélye sem volt tanulni, egy ír asszony, bizonyos Grace O’Malley húsz hajóból álló flotta élén állt szemben a szárnyát bontogató angol és a dúsgazdag spanyol birodalommal. A később Granuaille (jelentése: kopasz, mivel szokása volt haját teljesen levágni) néven illetett leány a nyugat-írországi partok feletti hatalmat gyakorló, erős klán tagjaként látta meg a napvilágot.

Miután az 1560-as években a kezében összpontosult a családi hatalom, a tradíciókat folytatva az arra járó spanyol és angol kereskedelmi hajókat, valamint a rivális klánok vízi járműveit kezdte fosztogatni. Kalandjai legendásak voltak – az egyik ismert történt szerint egy alkalommal mindössze egy nappal azután vezette győzelemre a flottáját, miután életet adott egyik gyermekének –, azonban kivívták a hatalmak haragját. 1574-ben sikerrel szabadította fel az ostromlott Rockfleet kastélyt, azonban másfél évvel később már a rácsok mögött látjuk viszont, ugyanis egyik zsákmányszerző hadjárata balszerencsésen ért véget.
Miután kiengedték a börtönből, O’Malley ott folytatta, ahol abbahagyta, azonban az 1590-es években már jóval nagyobb erőkkel volt kénytelen szembenéznie, és az angol hatóságok lefoglalták a flottáját. Mivel senkihez sem tudott fordulni, a 63 éves asszony egyenesen I. Erzsébet angol királynőnél nyújtott be panaszt. A híres londoni audiencián a források szerint a fáradt, megtört asszonynak tűnő Grace szabályosan könyörgött, hogy visszakaphassa hajóit, valamint bebörtönzött fiai közül legalább az egyiket szabadon tudhassa, továbbá, hogy békében visszavonulhasson. A csel bevált, a színjáték működött: a kopasz asszony azonban nem tartotta be ígéretét, és fiaival 1603-as haláláig küzdött az Írországot évszázadokon át több-kevesebb sikerrel meghódítani igyekvő angolok ellen.

A bájos hangú nyelvkimetsző

Rachel Wall életrajza mítoszok és legendák sorával van fűszerezve, ám néhány belőlük bizonyított, így őt nevezhetjük az első amerikai születésű asszonynak, aki kalózkodásra adta a fejét. Egy már évtizedek óta az Újvilágban élő pennsylvaniai család leszármazottjaként Rachel Schmidt tizenéves korában – a családja akarata ellenére – egy bizonyos George Wall nevű halász felesége lett, aki egy alkalommal megmentette őt egy csapatnyi nőtől, akik a kikötőben megtámadták. A házaspár Bostonban telepedett le, és igyekezett tisztességesen megélni (míg a férfi halászott, a nő szolgaként kereste a betevőre a pénzt), azonban az állandó financiális problémák hatására egyre többször nyúltak nem törvényes eszközökhöz.

1781-ben beszereztek egy kis csónakot, megtöltötték hozzájuk hasonlóan szerény életminőségű alakokkal, valamint azok szeretőivel, és elkezdték fosztogatni a New England partjainál hajózó kereskedőket. A stratégiájuk legalább olyan zseniális volt, mint amilyen brutális. Amikor egy nagyobb vihar haladt át a régión, a kalózokká vedlő halászok úgy alakították át csónakjukat, mintha egy, a tengeren már napok óta hánykolódó, a természet elemei által megtépázott, bajba jutott hajó lenne. A kifejezetten bájos és fiatal Rachel a hajó orrában állva az arra haladó vízi járművek legénységéhez könyörgött a segítségért. Amikor a gyanútlan áldozatok közel mentek az álcázott csónakhoz, a fosztogatók rájuk vetették magukat, felszálltak a hajóra, kirabolták, a tengerészeket pedig halomra gyilkolták.
Rachel kedves és csábító „szirénhangja” több mint egy tucat hajó vesztét okozta. 1782-ben azonban elfogyott a szerencséjük: egy valós vihar megtépázta a csónakjukat, és George, valamint a kalózlegénység zöme a tomboló hurrikán áldozata lett. Ezen két év alatt mintegy hatezer dollárnyi értéket raboltak össze és legalább 24 ember életét oltották ki. A bostoni asszony ismét szolgának állva tovább folytatta a kalózkodást ezúttal szárazföldön, és csupán 1789-ben fogták el és tartóztatták le fosztogatás vádjával. Egy főkötő miatt. Történt ugyanis, hogy egy Margaret Bender nevű asszony fejéke megtetszett Rachelnek, azonban Margaret nem kívánta odaadni. A vége az lett, hogy a kalózleány kihasította szerencsétlen asszony nyelvét.

A börtönben készült írásában bevallotta a rablásokat, fosztogatásokat, a szüleivel való engedetlenségét, és szinte mindent, amit egy ember bevallhat, kivéve a gyilkosságot. A szokatlan vallomásáradat nem hatotta és ingatta meg a bírákat, akik halálra ítélték. Az 1789. október 8-án felakasztott, mindössze 29 éves asszony az utolsó nő volt, akit Massachusettsben kivégeztek.