Őskrokodil maradványára bukkantak Marokkóban
Egy furcsa, pajzsszerű koponyával rendelkező ősi krokodil újonnan leírt faja 4 méter hosszú halakkal táplálkozhatott a kréta kori folyókban.
A krokodilt Marokkóban feltárt koponyamaradvány alapján ismerik. A leletet a kanadai Királyi Ontario Múzeum kapta egy gyűjtőtől. Azonban a paleontológusok csak most vizsgálták meg a koponyát, és meghatározták, hogy egy új és hatalmas fajhoz tartozott.
Casey Holliday, amerikai professzor szerint úgy tűnik, az állat mintegy két méteres fejjel rendelkezett. Szerinte még izgalmasabb, hogy pajzsszerű struktúrát hordozott koponyája tetején, mely olyan alátámasztást szolgáltathatott a bőrnek és az ereknek, mint a szarvas dinoszauruszok fodra. A „pajzskrokodil” – ahogy a fosszíliát ismerik – valószínűleg erőfitogtatásra használhatta ezt a struktúrát – mondja Holliday.
Elmondása szerint az 1920 évek előtt leírtak már más, ezen fajjal szoros rokoni kapcsolatban álló egyedeket is. Azonban, mivel ezeket a leleteket német archeológusok találták meg, nagy részük elpusztult a második világháborúban.
Az újonnan felfedezett krokodilkoponya felfedi, hogy ez a faj az úgynevezett Eusuchia csoporthoz tartozik, mely felöleli a modern krokodilokat és aligátorokat. A pajzskrokodil mintegy 100 millió éve élt a kései kréta korszakban, és az első megerősített Eusuchia, amelyet Afrikában találtak. Holliday szerint máig vitáznak azon, hol is fejlődtek ki igazából a modern krokodilok. „Ez a lelet az egyenletet közelebb viszi az európai-mediterrán régióhoz.”
Az agyüreg méretéből kikövetkeztetett becslések azt sugallják, hogy az állat 15-18 méteresre is megnőtt, amelyet viszont Holliday „nevetséges” méretnek tart. Szerinte valószínűbb, hogy az arányokat kissé elszámították, és a krokodil valódi testmérete inkább 9-11 métert ölelt fel. Ez hasonlít egy másik ősi afrikai óriáséhoz, az úgynevezett „szuperkrokodilhoz”, vagy Sarcosuchus imperatorhoz, mely 12 méteresre nőtt meg, és Nigerben találták meg fosszíliáját.
A pajzskrokodil relatíve gyenge, kacsaszerű állkapcsa valószínűleg nem volt felszerelve olyan drámai tettekre, mint harcra a T. rexszel – mondja Holliday. Azonban a krokodil így is eléggé félelmetes volt – teszi hozzá Nick Gardner, a vizsgálatban részt vett kutató.
A pajzskrokodil folyóbeli élőhelyén osztozott a tüdőshalakkal és az ősi bojtosúszós halakkal, melyek akár négy méteresre is megnőttek. Valószínű, hogy a krokodil számára ezen hatalmas halak táplálékot jelentettek.
Forrás:Livescience/Hirado.hu