Kárpátalja anno: Hollósy Simon festőművész

159 évvel ezelőtt, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén látta meg a napvilágot Máramarosszigeten a kárpátaljai festőművészet meghatározó alakja, Gertenyesi Hollósy Simon.

Kereskedőcsaládból származott, édesapja 1848 után vette fel a Hollósy nevet.

A fiatal Hollósy Simon először Budapesten tanult, majd Münchenbe került, ahol Gabl Alajos és Otto Seitz festőművészek tanítványa lett.

1885-ben mutatta be Hollósy a Tengerihántás című festményét. Egy év múlva már saját festőiskolát működtetett Münchenben, amelyben a müncheni hagyományoktól eltérő stílusban tanította növendékeit. A naturalizmus és a realizmus képviselője volt. Tanítványai közt tudhatta Csontváry Kosztka Tivadart és Rudnay Gyulát.

1896-ban átköltözött Nagybányára, ahol művésztelepet hozott létre Réti Istvánnal, Thorma Jánossal és Iványi-Grünwald Bélával. Egészen 1902-ig dolgozott itt a festő, s ettől kezdve Münchenben, Fonyódon, Vajdahunyadon és Técsőn tanított.

Técsőn festette meg a Técsői tájkép, Boglyás táj, Alkonyat boglyákkal című alkotásait. 1918-ban itt is hunyt el. Máramarosszigeten helyezték végső nyugalomra.

1896-ban ezt írta Nagybányáról barátjának, Lyka Károly művészettörténésznek: „Ki kellene vassal irtani és szerencsétlenséggel az emberek szívéből minden gőgöt, minden önhittséget, ha azt akarjuk, végre valahára tanulhassunk a múltból, ha azt akarjuk, hogy a leghatalmasabbtól, az időtől tanulhassunk napról napra élni, munkálkodni, megszűnni lenni.”

Marosi Anita 

Kárpátalja.ma