Kárpátalja anno: Fóris István tiszabökényi honvéd főhadnagy

Tiszabökényben, a református földbirtokos Fóris István és felesége, Benkő Julianna gyermekeként látta meg a napvilágot 1820. november 20-án Fóris István, aki 28 évesen csatlakozott az 1848-ban kitört magyar forradalomhoz.
Az elemi és a középfokú tanulmányait Máramarosszigeten, valamint Szatmáron végezte el. Ezt követően Kecskemétre ment, ahol két éven át jogot tanult, majd Pozsonyban gyakornokoskodott. Itt ismerte meg Lator Gábort (1824–1869), akivel együtt vett részt az 1848–1849-es szabadságharcban, s aki később alispán, majd országyűlési képviselő lett.
Fóris István őrmesterként csatlakozott a 10. honvéd zászlóaljhoz Debrecenben. A délvidéki harcokban vett részt, 1849. június 19-én már hadnagyként szerepelt a neve a Csanádon szerveződő 90. zászlóaljnál, majd főhadnagyként szerelt le.
A szabadságharc bukása után visszatért szülőfalujába, és feleségül vette a szintén tiszabökényi származású Kormos Jolánt, akivel 44 éven át voltak házasok.
Fóris István aktívan részt vett a közügyekben: először mint Ugocsa megye közjegyzője, majd mint tiszaháti főszolgabíró tevékenykedett. Emellett tanácsbíró volt a református egyházmegyében, valamint a tiszabökényi gyülekezet főgondnoki tisztségét is ellátta.
1890-ben visszavonult, és ettől kezdve tiszabökényi birtokán gazdálkodott.
1902-ben, 82 éves korában érte a halál.
Fóris István síremléke megtalálható a tiszabökényi temetőben; édesanyja és a száz évet élt testvére, Gábor mellett nyugszik.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma