Lakodalom majdnem orkán erejű szélben – VII. Kárpátaljai Vőfélytalálkozó

Az egyik legfontosabb esemény az emberek életében a párválasztás és az esküvő. Az ehhez kapcsolódó hagyományos mulatság a lakodalom, amelynek lebonyolítását, a vendégek mulattatását magyarlakta vidékeken a nagyvőfélyek irányították és szerencsére irányítják még ma is. Apáról fiúra, öregről fiatalra szállnak azok a vőfélyversek, vicces rigmusok, amelyek oldják a feszültséget, jó kedvre derítik a násznépet. E vőfélyverseket, rigmusokat és a Kárpátalján még ma is élő különböző lakodalmi szokásokat igyekszik felvonultatni és továbbörökíteni az idén hetedik alkalommal megszervezett Kárpátaljai Vőfélytalálkozó.
A főszervező, Bacskai Béla szalókai nagyvőfély április 24-én, a beregszászi járási Bótrágyon, a helyi KMKSZ-alapszervezet, a helyi tanács és a református egyházközség, tulajdonképen a bótrágyi emberek összefogásának köszönhetően szervezte meg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség központi rendezvényének számító színvonalas rendezvényt.

A találkozóra ezúttal tizenhárom vőfély látogatott el, közöttük egy Felvidékről, kettő pedig az anyaországból. A rendezvény ünnepi ebéddel kezdődött, ahol a tiszapéterfalvai Kokas Banda igyekezett mindjárt az elején lakodalmi hangulatot teremteni. Markó János, Bótrágy polgármestere üdvözölte a vendégeket, kiemelve, hogy az egész közösség összefogott a sikeres rendezvény érdekében. A bótrágyi kultúrház előterében kivetítőn nézhették a vendégek a korábbi vőfélytalálkozókról készült filmet, valamint a Bótrágyra jellemző egyedi népszokást, a vőfélyek által végzett tojásszedést. Amit egy héttel korábban mutatott be a kamerák előtt Estók János és Baranyi József bótrágyi nagyvőfély.

A rendezvényt Horváth Árpád, a KMKSZ Bótrágyi Alapszervezetének elnöke nyitotta meg a kultúrház előtti téren, hangsúlyozva, hogy azért vállalták a hetedik Kárpátaljai Vőfélytalálkozó megrendezését, hogy segítsék egyik legősibb hagyományunk, a lakodalommal kapcsolatos magyar szokások megőrzését és továbbadását, valamint hogy bemutassák a Bótrágyon ma is élő, és csak ott létező, lakodalom előtti tojásszedés hagyományát.
Erdei Péter beregszászi magyar konzul örömmel számolt be arról, hogy Magyarországon az elmúlt évben nőtt a házasságkötések száma. Hozzáfűzte: „Remélem, hogy a vőfélyeknek Kárpátalján is bőven akad dolguk!”

Sin József, a Beregszászi Járási Tanács, valamint a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke köszöntőbeszédében emlékeztetett, hogy társadalmunkban mindig fontos szerepe volt a lakodalomnak, az ahhoz kötődő népszokásokat kutatta legkorábban és legalaposabban a néprajztudomány. „A lakodalom egy új család kezdetét jelenti, ennek az eseménynek a lebonyolítását segítő vőfélynek mindig nagyon szép feladata volt, hisz ő kérte ki a menyasszonyt, ital- és ételköszöntőket mondott, a menyasszonyi tánctól egészen a búcsúpohárig övé volt a főszerep. Remélem, nagyon sok szép rigmust és verset halhatunk ma, hisz különböző helyekről érkeztek a vőfélyek, akik mind bemutatják majd településük hagyományait.” Végül beszédét egy vőfélyverssel zárta a járási tanács elnöke.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Simon József, Bótrágy testvértelepülésének, Ramocsaházának, valamint közigazgatásilag a Bótrágyi Községi Tanácshoz tartozó Harangláb testvértelepülésének, Nyírkércsnek a polgármestere, Csoma Tiborné, és Radvánszky Ferenc bótrágyi református lelkész.

A főszervező, a Kárpátalja-szerte ismert Bacskai Béla szalókai nagyvőfély köszöntő szavai után a Bátyúi Nyugdíjasklub lakodalmas szokásokat bemutató humoros műsorát láthatta a közönség, majd a Botos Viola által felkészített mezőgecsei néptánccsoport lakodalmas csárdást adott elő. Majd sorban bemutatkozott a tizenhárom vőfély.
Ezt követően a bótrágyiak eljátszottak egy a falujukra jellemző hagyományos lakodalmat, a komaasszonyok beszélgetésével kezdve, az eseményt egy héttel megelőző tojásszedésen keresztül a nagy napon bekövetkezett történésekig. Közben a vőfélyek egymást váltva kapcsolódtak be az eseményekbe, elmondva egy-egy oda illő vőfélyverset. A vőlegény házánál a haranglábi születésű, Bótrágyon élő Baranyi József köszöntötte az érkező vendégeket és búcsúztatta a vőlegényt. Itt a császlóci Kiss Róbert is mondott egy köszöntőt. A menyasszony házánál bebocsájtást a bátyúi Laczkó János kért. A menyasszonyt az ajaki születésű, ma Kisvárdán élő Rajzinger Csaba kérte ki, a szokásoknak megfelelően előbb öregasszonyt, majd egy kislányt ajánlottak a vőlegénynek, végül az igazi menyasszonyt. Nagy meglepetés volt annak, aki előre nem tudta, hogy a vőlegény szerepét Horváth Árpád, a KMKSZ Bótrágyi Alapszervezetének elnöke, a helyi általános iskola tanára játszotta el, míg a szép menyasszonyt Csépes Marianna, a haranglábi iskola tanárnője. A násznagykendőket Bacskai Béla segítségével adta át a menyasszony a vendégeknek, közöttük Kuti László ungvári vezető konzulnak, Erdei Péter beregszászi konzulnak és Sin Józsefnek. A felvidéki Dobóruszkáról érkezett Fulajtár Bernát búcsúztatta a menyasszonyt. A templomba indulás előtti verset a kisgejőci Kaszás Roland mondta, közben a násznép ismert lakodalmas nótákat énekelt, a talpalávalót Baranyi Bertalan és Smajda Gyula harmonikán húzta, Szatmári Károly szaxofonon fújta. Az ifjú pár esküjét követően a helyi református kórus énekelt, majd a visszaérkező nászmenet elé virágos madzagot húzott ki két „büszke bótrágyi legény”, a lakodalmas házhoz ért menet fejére két asszony búzát szórt. A vőlegény házánál köszöntőt a császlóci Kiss Róbert, pálinkaköszöntőt Rajzinger Csaba, borköszöntőt a nyíregyházi Bodnár Zoltán mondott, majd a „menyasszony” tanítványai, a haranglábi gyerekek táncoltak. A levest és a vacsorát Fulajtár Bernát és a benei Holozsi Imre kínálta, majd a vendégeket a badalói Botos István és Bodnár Zoltán szórakoztatta, a menyecsketánc előtti verset Kiss Róbert mondta, a vőfély végső szózatát pedig Bacskai Béla mondta el. A lakodalmas végén a Makkosjánosiból jött Fazekas Attila magyar köszöntőt mondott, majd a Kokas Banda muzsikált és tartott táncházat.

A szervezőmunkában oroszlánrészt vállalt Barta András, a KMKSZ Bótrágyi Alapszervezetének alelnöke, aki egyben eljátszotta az egyik örömapa szerepét is, tudósítónknak elmondta: „Igyekeztünk minél több embert bevonni a szervezésbe, hogy az egész falu magáénak érezze ezt a rendezvényt. Hála Istennek, összefogott a község, nagyon sokan segítettek nekünk, 350 tojást tudtunk összeszedni a lakosoktól erre a rendezvényre, mintha valóban lakodalom lett volna a faluban. Jó szívvel álltak hozzá a szakácsasszonyok is, mindenki elhozott egy tyúkot a leveshez. Egyet nem tudtunk megrendelni, a jó időjárást. Sajnos a viharos erejű szélben sokan fagyoskodtak, a beszédet sem lehetett mindig hallani, de mégis sokan nézték végig a műsort. Láthatja, a magyar embernek a rossz idő ellenére is jó kedve van, örül a vidámságnak, pláne, ha tele az asztal itallal és étellel. A násznépet bő szókincsű, a színpadra bátran kiálló bótrágyi emberekből válogattuk össze, és a Bótrágyi Református Gyülekezet asszonykórusának segítségét kértük, akik végig jeleskedtek a lakodalmas nóták éneklésében a meghívott vőfélyekkel együtt. A bótrágyi lakodalmas szövegét is mi írtuk, mindent úgy bemutatva, mint egy hagyományos lakodalomban, éjszakákat gondolkodtunk a rímeken.”

A menyasszonyt alakító, Bótrágy társközségében, Haranglábon élő Csépes Marianna tudósítónknak elmondta, hogy a polgármester és Barta András felkérésére vállalta a menyasszony szerepét. „Mivel én is nagyon fontosnak tartom hagyományaink ápolását, úgy döntöttem, hogy elvállalom. Nagy élmény volt, nem bántam meg.” A vőlegényt alakító Horváth Árpád elárulta, hogy hosszas győzködést követően vállalta el a vőlegény szerepét: „Azt gondoltam, ha tanárként és alapszervezeti elnökként ebben így részt veszek, azzal talán példát is mutatok, ezáltal könnyebb volt másokat is bevonni. Úgy gondolom, hogy mindenki mindent megtett azért, hogy ez a rendezvény jól sikerüljön, amiért minden szervezőnek és résztvevőnek köszönetet mondok. Remélem, Bótrágyról mindenki kellemes élményekkel tér haza.”

A vőfélyek közül Fazekas Attila elmondta, hogy Magyarországról és Kárpátaljáról is egyre több fiatal megy külföldre dolgozni, ahol sokszor új barátokra tesznek szert. Így a lakodalmakban is gyakran találkozik a vőfély írekkel, angolokkal, franciákkal, németekkel, lengyelekkel. A külföldieknek nagyon tetszenek a magyar lakodalmi hagyományok, sehol Európában nincs ehhez fogható. Attila eddig mindegyik Kárpátaljai Vőfélytalálkozón ott volt, fontosnak tartaná, hogy ott legyen mindegyik kárpátaljai magyar vőfély. A badalói Botos István szerint a következő vőfélytalálkozót Beregszászban kellene megszervezni, oda szerinte több vőfély el tudna menni.
A kisgejőci Kaszás Roland 16 évesen kezdte vőfélyi pályafutását, eddig több mint 150 esküvőn volt, és büszke arra, hogy Erdélyből és Magyarországról is kapott felkéréseket. A császlóci Kiss Róbert szülőfaluja lakodalmas szokásaiból adott egy kis ízelítőt, bár ma már feleségével és családjával Kisdobronyban él. Baranyi József Haranglábon született, Bótrágyon él és 1964. május 4-én volt először a testvére lakodalmában kisvőfély, azóta 886 lakodalomat vezetett le. Ő mutatta be egy kisvőféllyel a bótrágyi tojásszedés hagyományát. Először vett részt vőfélytalálkozón, de mint fogalmazott: „Most, hogy láttam, milyen vőfélytársaság van itt, ha az Isten ad egészséget nekem, ott leszek a következő találkozón.”
Rajzinger Csaba a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ajakon született és Kisvárdán él. Elmondta, hogy határoktól függetlenül nagyon hasonlóak a történelmi Magyarországnak ezen a vidékén a lakodalmas szokások, ezért ő Kárpátalján kezdettől fogva otthon érzi magát. „ Például a nagydobronyi hagyományok és az ott élő emberek természete is nagyon hasonlít az ajakiakéhoz. Amikor ott jártam, az ottaniak talán a tájszólás miatt, de azt hitték, hogy odavalósi vagyok.”

Sok érdekes történetet is meséltek a vőfélyek. Például a cigándi lakodalmas szokásokat bemutató, ma nyíregyházán élő Bognár Zoltán elmesélte, hogy egyszer egy hosszú repülőút után, fáradtan helyettesítette egyik vőfélybarátját egy lakodalomban. „Sátras lagzi volt, 80-90 ember. A lányos háznál csalimenyasszonynak hoztak egy öreget, egy ötéves kislányt, majd az örömapa váratlanul megragadta a menyasszony egyik munkatársát is, kínálva a vőlegénynek. Erre én: Csinos, szép, dolgos – gondolom. Valaki közbeszólt: Gazdag is, mert kocsival jött. Én akkor láttam először és azt mondtam: Én ennél maradnék, vőlegény uram. Persze ő nem maradt. Később az a nő lett a feleségem és gyermekeim anyja. Az ember persze nem emlékszik minden szavára, de évekkel később az egykori ötéves kislánynak osztályfőnöke lettem Nyíregyházán, aki elhozott egy felvételt arról a lakodalomról, akkor derült ki, hogy én már első látásra őt választottam volna.”
A felvidéki Fulajtár Bernát bácsi 58 év alatt 599 lakodalomban volt már vőfély, mindenki jót nevetett, amikor szűk körben elmesélte, mi történt, amikor egy menyasszony bugyija valahogy elszakadt és lecsúszott a templomajtóban, akadályozta a lépcsőkön való haladásban. A vőfélynek az ehhez hasonló helyzeteket is észrevétlenül meg kell oldania.

A vacsoránál is lakodalomhoz illő volt a hangulat köszönhetően a zenészeknek, Baranyi Bertalannak, Smajda Gyulának és Szatmári Károlynak, valamint az ugyancsak tangóharmonikán közreműködő Bacskai Bélának. A bótrágyi asszonyok kínálták a finom lakodalmi ételeket, a férfiak pedig töltötték a bort és a pálinkát, hogy kifogástalan legyen a násznép, a vendégek és a főszereplő vőfélyek hangulata, akik ennek megfelelően hosszasan nótáztak és táncoltak.
Bacskai Béla főszervező emléklappal és ajándékokkal köszönte meg a résztvevők és a vendégek megjelenését.

Badó Zsolt