Interjú prof. Gerzánics Szvjatoszlav szülész-nőgyógyásszal

A „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. megbízásából 2015 őszén pályázatot hirdetett a kárpátaljai magyar ajkú vagy magyarul is beszélő egészségügyi dolgozók számára. Interjúsorozatunkban azokat az orvosokat, nővéreket, szakápolókat mutatjuk be, akik magyar nyelven is kommunikálnak betegeikkel.

Ez alkalommal a pozitív kisugárzású, életerővel teli, energikus Gerzánics Szvjatoszlavval, az Ungvári Városi Kórház nőgyógyászati osztályának klinikai kurátorával beszélgettem.

– Professzor úr, honnan származik?
– 1973-ban születtem Nagyszőlős városában. Édesapám, Gerzánics Emil fizikaprofesszor, édesanyám, Tupica Margit tanárnő. Mivel édesapámat munkája Ungvárra szólította, így az óvodát már itt kezdtem.

– Hogyan teltek iskolás évei, hol folytatta tanulmányait?
– 1990-ben érettségiztem Ungváron. Tanulmányaimat az Ungvári Állami Egyetemen folytattam, ahol 1996-ban általános orvosi végzettséget szereztem. 1998-ban szülész-nőgyógyász szakorvosi diplomát vehettem át. 2002-ben az Ukrán Orvostudományi Akadémia Szülészeti-Nőgyógyászati és Gyermekgyógyászati Főintézetében megvédtem kandidátusi disszertációm. 2010-ben felső kategóriájú szülész-nőgyógyász lettem. 2010 óta a Nemzetközi Szülészeti és Nőgyógyászati Szövetség (FIGO) tagja vagyok. 2012-ben a Kijevi Nemzeti Orvostudományi Egyetemen megszereztem az orvostudományok doktora címet.

– Választékosan beszél magyarul. Hol sikerült erre a tudásra szert tennie?
– Édesanyámmal és nagymamámmal beszéltem magyarul. Az ukrán nyelvet az óvodában sajátítottam el. Mondhatom, hogy a magyar az anyanyelvem. Középiskolai tanulmányaimat ukrán nyelven folytattam, egyetemi éveim alatt pedig oroszul szívtam magamba a tudást.

– Jelenleg hol dolgozik?
– 1998-tól az Ungvári Nemzeti Egyetem szülészeti-nőgyógyászati tanszékének munkatársaként dolgozom, 2012-től professzorként, emellett az Ungvári Városi Kórház nőgyógyászati osztályának klinikai kurátora vagyok.

– Mondana néhány szót a családjáról?
– Feleségemet, Zsannát, még középiskolás koromban ismertem meg. 1990 óta alkotunk egy párt. Ő jogászként praktizál. Két gyermekünk született. Idősebb lányom 12 éves, a kisebb ötéves, és az Ungvári 6. Számú Óvoda magyar tannyelvű csoportjába jár.

– Kitűnően játszik hegedűn. Mesélne erről bővebben?
– Boniszlavszky Tibor zenész tanítványaként sajátítottam el a hegedülés titkát. Az ungvári Divertimento kamarazenekar hegedűse voltam. Az együttesben főleg orvosok játszanak. 1997 és 2007 között sokat utaztunk, sok fellépésünk volt. 2007-ben részt vettünk Kisvárdán a Muzsikáló Orvosok XVI. Országos Találkozóján.

– Igénylik-e a páciensek az egészségügyi dolgozók részéről a magyar nyelv ismeretét?
– Kárpátalján soknemzetiségű a lakosság, ezért igen. Az Ungvári járásban sok a magyar ajkú ember. Azonban az is megfigyelhető, hogy míg három éve a pácienseim 95 százaléka magyarul beszélt, addig mára ez a szám jelentősen csökkent.

– Ez a tendencia minek tudható be?
– Ma már nagyrészt a nőgyógyászati osztályon praktizálok, szülést egyre kevesebbet vállalok. Ennek tudom be a csökkenést. A magyarok inkább a szülés levezetése miatt fordultak hozzám.

– Miért vállal kevesebb szülést?
– Én sem vagyok már olyan, mint évekkel ezelőtt. Az erőm és az időm is fogyatkozik a rengeteg teendő miatt. Ha elvállalok egy szülést, arra rá kell szánnom magam, az időmet, a lelkemet. A vajúdás elhúzódó folyamat, a szülő nő számít az orvosa támogatására, helyt kell állni, és nem csak a kitolási szakasznál. Ezenkívül kiszámíthatatlan, hogy pontosan mikor fog kezdődni és mikor ér véget. Annak érdekében, hogy ne okozzak csalódást, inkább kevesebbet vállalok.

– Miért választotta hivatásául ezt a szakmát?
– Érdekes kérdés. 1994-ben adták át az új szülészeti épületet, amely nagyon megtetszett nekem. Diákként két évet aneszteziológus segédként dolgoztam itt. Ez alatt az idő alatt döntöttem el, hogy szülész-nőgyógyász szeretnék lenni.

– Köszönöm a beszélgetést. Isten áldását kívánom további munkájára, életére.

Bocskor Zita
Kárpátalja.ma