„Akinek semmije nincs, attól bajos javakat elkobozni. Száműzetést nem ismerek, hiszen mindenütt otthon vagyok, az Úr birodalmában járok. A halált szívesen veszem, hisz jó ideje meghaltam már” – mondta egykor Nagy Szent Bazil egyházatya, akire Hittudós Szent Gergely és Aranyszájú Szent János főpapokkal együtt január 30-án emlékezik a görögkatolikus egyház.
Különös divatnak hódoltak elődeink száz évvel ezelőtt. Olyan képeslapokat készítettek a városaikról, melyeken az egy évszázaddal későbbi utcaképet próbálták lefesteni.
Unokáink sem fogják látni. Ráday Mihály sokak által ismert tv-műsora jut eszembe, ha az Ujhelyi család egykori fészkére, a Tiszaújhelyben álló romos kúriára gondolok.
Ungvártól északra, az Ung folyó völgyében terül el Ókemence (ukránul Kamjanicja) települése. Szomszédos települései: Nevicke és Kapuszög.
Fiú lesz vagy lány? – Hányszor meg hányszor hallhattuk már ezt a kérdést, melyet a családtagok, barátok előszeretettel tesznek fel a gyermekáldás előtt álló házaspároknak. Manapság már a korszerű szülészeti ultrahangvizsgálatok hamar fényt deríthetnek a pocakban lakó nemére. Vannak, akik alig várják, hogy kiderüljön az igazság, míg mások úgy döntenek, hogy ráérnek a szülés után…
Néhány éve vezették be a mezőkaszonyi termálfürdőben a vízszentelést.
„Szeretni az emberiséget: ez, minden nemes szívnek elengedhetetlen föltétele. Az emberiség egésze nem egyébb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart.
Az Uzsoki-hágó környékén, 850 méter magasságban ered a 127 kilométer hosszúságú Ung folyó, melynek szabályozására és energetikai hasznosítására 1942-ben vízerőművet adtak át az Ungvár melletti Ókemencén.
Őseink már a honfoglalás előtt is tartottak vásárokat. Erre utal az iráni eredetű vásár szavunk, melyet a vándorló magyarok valószínűleg a perzsáktól vettek át a velük folytatott kereskedés során.
Az emberiség történelmében több ezer éve jelen van a szőlő terméséből készített bor, melyet az ókori népek isteni eredetűnek vallottak, s gyakran áldozati italként használtak. Az elsőként Egyiptomban, Mezopotámiában, Indiában, Kínában fogyasztott nedű és maga a szőlőtermesztés aztán Európában is igen korán meghonosodott. A honfoglaló őseink már fejlett szőlő- és borkultúrával találkoztak a Kárpát-medencében, melyet…
End of content
End of content