Gyóni Géza: Akik az Istent elrabolták
Rám törtek éjjel vad robajjal.
Nyár volt és meztelen hevertem
Lugas alatt nagy ősi kertben.
Rám törtek éjjel vad robajjal.
Nyár volt és meztelen hevertem
Lugas alatt nagy ősi kertben.
Ott álltam, szótlanul.
Csak néztem, ahogyan hintázol.
egyszer megszabadítasz önmagamtól
addig is benned hagyom törött felem
elevenen párolgok el nyakadról
„Ülök a napsütött falon
s egy árnyékon gondolkodom.”
„Érted te ezt a béke-dolgot?”
A nap verse.
Talán el tudjuk feledni egy pillanatra,
egy néhai ország levágott lábfején e hegy…
„Nézd, a napnak derülő sugára Mint ébreszti a természetet”
Bőrödre zöld fényt lop a félhomály
s két szemgolyód egészen elsötétül.
„Apám ott fenn az égbe! Gondolsz-e néha rám?”
End of content
End of content