Ady Endre: Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Én magzatom, szép katona fiam,
Szíve vérével ír neked anyád,
én elvittelek valamerre,
te elvittél valahova,
játszott a szónak kis gyötrelme
Kisimíthatatlan ráncú kő,
anya-világosságú szikla,
fogadj méhedbe vissza.
A nap verse.
Egy nagy kék nevetés az ég.
A nap verse.
Védd meg, ha bírod, mondd: megérte,
Egy jól működő embermodell
rokon rezgésekkel válaszol
a lelkibeteg hatalmi őrület
minden parancsára…
End of content
End of content