Oláh András: Fegyvertelenül

„Ma azt gondoltam, kellene
fegyver nekünk is, szelídeknek.”
(Ratkó ózsef)

utolért a ki tudja hányadik halál
megadón rád nyitja szemét a vak
ám együttérzést sehol sem talál
– a versekből is kihaltak a szavak
Isten goromba torlaszokat emel
– a korszellem sötétje rátapad –
csak a kívülállás mérge felel
s maradunk látszat a kényszerek alatt
sorsunk a sodró árban elmerülni
bezárt ajtók teremtik a magányt
s a dezertáló emlékezet tűri
hogy újra keresztet szüljenek a fák

Forrás: Együtt folyóirat 2024/6