Adventi gondolatok – 22. nap
Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs.
Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs.
A nehézség az, hogy advent a legfeszítettebb időszak a legtöbb ember számára az egész évben.
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.
Marhavagon, száraz kenyér, harmadolt cigaretta, bolhák, tetvek, mocsok, szélfútta barakkok, szadista őrök, dupla szögesdrót, kényszermunka.
Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle.
A gyermekek ünnepe? Erős kísértés, hogy a karácsonyt megtegyük a gyermekek ünnepévé.
Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk.
Megjelent a Kálvincsillag idei száma. A Kárpát-medencei református közösségek életét bemutató lapot évente adja ki a Magyar Református Egyház. Az ingyenes kiadvány az ünnepek után jut el az olvasókhoz, de digitális formában már most elérhető és lapozható az interneten.
December 9-én Ferenc pápa jóváhagyásával kihirdették, hogy Marcell atya, sarutlan kármelita szerzetes – világi nevén Marton Boldizsár – hősies fokon gyakorolta az erényeket.
Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat.
End of content
End of content