Penckófer János: Illatok, színek…
Arról, hogy egy lila félholdak által lakott tenyér, egy reklámléghajó és az életútvonal összetartozása milyen irányt szab a tájékozódásnak
Arról, hogy egy lila félholdak által lakott tenyér, egy reklámléghajó és az életútvonal összetartozása milyen irányt szab a tájékozódásnak
mikor egy madárcsőrben újjászülettünk mikor a kút tükre magát látta bennünk mikor követ húztunk lelkünkre takarónak akkor hittem magam utoljára jónak
Ha nem lennél, ki ápolna
A szél átkot hoz a folyók medréből a halál szennyes habja árad
Lepusztulnak rólam a rongyok,
Láng voltam, bíbor ballada,
Amikor már semmi vagy,
csak beköszönök,
Műtétek előtt gyengül így a test le. Így fáj a spontán perforáció.
End of content
End of content