Lőrincz P. Gabriella: Ha lesz
Ha lesz majd vágyad
Ha lesz majd vágyad
Itt kínok laknak meg örömök A szélben álmok járnak este
A dombtetőn fenn még fogható az éter De idegen szó zúg csak a frekvenciákon
Megyek az úton: sorompó, fülemben bömböl a zokszó.
Mi átfolyik az égen, a Tejút fényes ága: akár ha köd vagy fátyol lebegne át az éjen.
Felégetni a Földet, igézve szítni parazsát,
Ültem a folyó partján, hullámzott a vízen tekintetem,
Lesz bőven arany és nárdus – hirdette fennen a május,
Megkondul bennem darabos haranggal: Ne fogjon rajtunk ostoba erőszak Önfeladón az elgyávult alázat – Inkább a gleccserek porlasztó árja Amely zuhogva hull a mélybe törve Mintsem hitványmód jutni a tetőkre Ó, hogy ebben az eszement világban A sztárbunkóktól hangos levegőben Hol emberhez méltó szabadság helyett Csak az elmoslékolt szabadosság él S vezérelt cél, hogy vesszen,…
Ágyamban reggel, mondd, ki járt? Üvegfestő, friss, fényes hajnal.
End of content
End of content