Kiss László: Őszi est az Ung-parton

Tarolt ágú Ung-parti fák,
Miért üzentek a halálnak?
Hisz a Tavasz, ez ifjú lány,
Dalra vidítja újra számat.

Szívemben most remegtetőn,
Múlt márciusok szava harsog,
Jöjjetek hát, szent bódulások,
Esztelenül szép csókos harcok.

Talán holnap e verőfény
Ifjúságként emlék lesz csupán,
Ki bánja, ha most szívemben
Epedés kél valami után.

Amit már csak csoda szülhet:
Sírig tartó nyugtalanságot, –
Zöldüljetek hát Ung-parti fák,
S ti is, hervadt tavaszi álmok…

(Nincs megállás)

Forrás: Kisebbségi ének a beregi rónán: kárpátaljai írók antológiája, 1919-1944