Vári Fábián László: Ha majd a halál
Eleget laktam már a földön, legszebb ideje váltani. Szörnyesen szűk e testi börtön, rám nőttek falai, rácsai.
A nap verse
Zselicki József: piros, fehér, zöld
és akkor a nap a földre száll piros a tűz csodája
Ady Endre: Az aradi vértanúk
Szabadságharcunk letűnt napvilága, Te vakító nap a század delén, Nem pazaroltad sugarad hiába, Bár vak sötétbe halt meg az égi fény,
Tóth Árpád: Október
A levegő hideg, kék és merev S sziszegve metszi éles cirpelés Mint bánya mélyén a kék érceret A zengő fúró. Már a fény kevés.
Lőrincz P. Gabriella: Ősz
Mezítelen reggelek Táncolnak be
Szőcs Géza: Szőlőhegy
Ott voltunk mi az őszi kóstolón eljönnek ide mind tódulnak egyre s mikor már félig este dőlt a hegyre sok fáklya ég nagy hajjal füstölőn hegy oldalában – mind ide gyűltek s lobog az öröm valamint a lángok minket is hívtak játsszunk ispilángot s ó nagyléptű tánc egybevegyültek mind a nagy örömben s Újbor Komához…
Csordás László: Nem eléggé
Ismerem a hajad csöndjét, ahogyan egy szálat néha ruhámra ejtesz.
Penckófer János: (Fájni fog a táguló világregében…)
Fájni fog a táguló világregében föl- ébredve látni Tűz, Levegő, Víz és Föld elgyengülő hatalma mögött
Dsida Jenő: Ősz a sétatéren
Szemem falán kívül is, belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér.
Fodor Géza: Viharos Hold a Jávoron
Mikor ránk zúdult ez a szél Barbár álmait sulykolva Harapta, mint jó fejszeél
End of content
End of content